Mozgásban kell maradni

– Egy évtizedig vezette a Gárdonyi Géza Színházat. Lezártnak érzi az időszakot?
– A 10 év utáni nem pályázás is mutatja, hogy a mi szakmánk ilyen: mozgásban kell maradni. Lehet, hogy az én alkatomból következik, hogy mindig új és új kihívásokat keresek, és nem fáradok bele. Mindig úgy tekintem, hogy valaminek a vége, az egy újabb dolog kezdete. Most megint egy újabb lehetőség nyílik meg előttem. Azzal együtt, hogy én itt mindent szívvel-lélekkel csináltam, például nem mentem el évad közben máshová rendezni. Nekem ez egy kerek 10 év volt.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Csizmadia Tibor (jobbról) az elmúlt esztendőkben szívvel-lélekkel dolgozott Eger városában. Most új lehetőségek nyíltak meg előtte. FOTÓ: GÁL GÁBOR
[/caption]

– Milyen tervekkel érkezett Egerbe?
– Mindig voltak alapcélok. Az első öt évben ugye az, hogy az ország legjobb színháza legyünk. Nyilván kisebb ambícióval nem is érdemes nekivágni. Sikerült eljutnunk odáig, hogy figyelmet keltettünk, az itt folyó munka országosan is ismertté tette az egri színházat. A második időszak ezeken az alapokon folyt tovább: hogy lehet egy olyan társulatot kiépíteni, amelyikkel szinte az összes darabot el lehet játszani. Olyan társulatot, akikhez a nézők szívesen jönnek, és a rendezők is szívesen dolgoznak velük. Persze nem az én tisztem megítélni, hogy sikerült-e. Én mindenképpen elégedett vagyok az eredménnyel.

– Többször hangsúlyozta a következetes építkezést. Mit épített fel?
– Ez úgy hangzik, mintha nulláról kellett volna indulnom, de ez nem igaz. Itt volt egy társulat, egy műsor és egy közönség, amihez alkalmazkodni kellett. Én Beke Sándortól örököltem egy felújított színházépületet és egy viszonylag népes társulatot 53 fővel. Nyilván a saját ízlésem és színházlátásom szerint alakítottam mindezt. Fontosnak tartom a tánctagozat megalapítását, azt, hogy az ifjúság felé fordultunk és nemzetközi kapcsolatokat építettünk. Természetesen ez a munka nem fejeződött be, az utódomnak tovább kell lépnie.

– Félti mindazt, amit felsorolt?
– Mivel Balázs (Blaskó Balázs, az új direktor – szerk.) a társulatunk tagja, ismerem az ízlését. Az övé egy alapvetően másfajta színházlátás. Ő dönti el, hogy abból, amit itt összeraktam, mennyit használ. A nyilatkozataiból az derül ki, hogy korábbi dolgot akar visszahozni, meglátjuk, hogy a gyakorlatban ez mit jelent.

– Mi határozta meg a darabválasztásait?
– Amikor a műsortervet összeállítom, akkor olyan darabokat választok, amiket én is szívesen megrendeznék. Ezek a műsortervek az én szívemhez közel állóak voltak. Többször ért az a vád vagy vélemény, hogy nem szeretem a zenés darabokat. Az operettet, musicalt, zenés játékokat nagyon szeretem, pont ebből a szeretetből fakadóan elsősorban akkor csináltunk ilyet, amikor ennek a feltételei mindenféle szempontból megvoltak: profi táncosok, jó zenekar, vagy minőségi zenei alapot sikerült létrehozni. Sok bírálat ért engem amiatt is, mert Zsótér Sándor színházlátását a nagyszínpadra engedtem. Azt gondolom, hogy ezek a színház életében ugyanolyan fontos dolgok, mint a többi. Mindenképpen tanulságos az is, hogyan osztották meg a közönséget ezek a munkák.

Csizmadia Tibor

Született: Budapest, 1953. június 7.

Végzettsége: Színház- és Filmművészeti Főiskola (rendező).

Elismerései: Jászai Mari-díj (1992), Bezerédj-díj (2007), A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2009).

2001. augusztus 1-től 2011. február 1-ig a Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője.

Egerben 20 előadást rendezett.

Kedvenc egri rendezései: Chicago, Száz év magány,

A Mester és Margarita, Márton László drámatrilógiája, Galambok.

– Vádként elhangzott az is, hogy elsősorban a szakmának játszottak.
– Azért nem értek ezzel egyet, mert úgy gondolom, hogy egy színháznak kötelessége legalább  egy olyan bemutatót tartani az évadban – adott esetben a nagyszínpadon is –, amely egy kicsit a színház határait is feszegeti. Ilyen minden évben volt, Dömötör András Alíz!-ától kezdve akár a Nagyratörő trilógia második része, ami szokatlan volt a nézőnek, vagy legutóbb a Selyemcipő, ami szerintem egy fontos előadás, és pont a katolicizmusa miatt tűztük műsorra, és ebben a városban, úgy éreztem, fontos. De kétségkívül nem egy egyszerű darabról van szó. Hazudnék, ha azt mondanám, kiszámítható egy színház sikere vagy kudarca. A legkonvencionálisabb formanyelvvel is kockázatot vállalunk. Lehet, hogy arra meg a néző mondja azt, hogy erre én már választ kaptam.

A Gárdonyi Géza Színház számokban

Év Elõadásszám Nézõszám

2007 233 63 444

2008 287 65 814

2009 292 76 536

2010 252 65 894

– Hol tart most 10 év után szakmailag az egri színház?
– Az ország egyik legjobb színháza (nevet). Persze azt, hogy mi legjobb, több paraméter dönti el. Úgy gondolom, a színház elsődleges feladata, hogy az itteni nézőnek okozzon örömet. Az országos figyelem arra jó, hogy a néző is büszkébb legyen a saját színházára. Nekünk ez is a feladatunk, hogy büszkévé tegyük a helyi nézőt, még akkor, ha egy-egy előadás nem mindenkinek tetszik. Azzal, hogy vitákat vált ki egy-egy produkció, semmi baj nincs. Nem tetszhet mindenkinek minden, de az ambíciónk persze az, hogy mégis így legyen.

Végzettsége: Színház- és Filmművészeti Főiskola (rendező).

Elismerései: Jászai Mari-díj (1992), Bezerédj-díj (2007), A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2009).

2001. augusztus 1-től 2011. február 1-ig a Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője.

Egerben 20 előadást rendezett.

Kedvenc egri rendezései: Chicago, Száz év magány,

A Mester és Margarita, Márton László drámatrilógiája, Galambok. Csizmadia Tibor (jobbról) az elmúlt esztendőkben szívvel-lélekkel dolgozott Eger városában. Most új lehetőségek nyíltak meg előtte. FOTÓ: GÁL GÁBOR -->