HEOL

Ha az ember színházban ül, két függönymozgás között, no meg persze előtte és utána is szeret párhuzamokat vonni. Jóleső érzés felfedezni saját magunkat, az életet a színpadon. A Gárdonyi Géza Színház legutóbbi premierje előtt is kibökte a szemünket az egybecsengés: a tavalyi évad utolsó nagyszínpadi előadása Molnár Ferenc egyik darabja volt.

Pár hónapja Blaskó Balázs direktor úgy fogalmazott örül ennek, hiszen koncepciójába pont beleillett a választás. Igaz, akkor még nem tudta: a mostani szezon utolsó nagyszínpadi bemutatóját, a Játék a kastélyban-t ő rendezi majd.

  Halló! Ki beszél? Annie (Kascsák Dóra) vajszíve veszélybe sodorja a bemutató előtt álló operettet, de Turai (Kelemen Csaba) megmenti a helyzetet. Fotó: Gál Gábor

Molnár Ferenc az egyik legtöbbet játszott honi szerző, aki képes egy egyszerű, már-már blőd anekdotából is remek vígjátékot írni. A Játék a kastélyban ugyanis azon a pofonegyszerű elgondoláson alapszik, hogy egy mondatot kétféleképpen is lehet értelmezni.

Ádám Albert (Ozsgyáni Mihály) véletlenül meghallja, hogy menyasszonya a szomszéd szobában mással kacérkodik. A bonyodalomban nem csak a fiatalember sorsa a tét, ő ugyanis zeneszerző, aki új operetthez írt muzsikát. A híres színpadi szerzőpáros Gál (Tunyogi Péter) és Turai (Kelemen Csaba) sikere is függ tehát a megoldástól. Utóbbi jön rá a trükkre, amellyel mindenki, a menyasszony Annie (Kascsák Dóra) és a csábító (Vókó János) is jól jár. Mondom: pofonegyszerű a dolog: szerelem kell hozzá, humor, elegancia és pezsgő. Az egri színpadra mindből jut bőven.

A darabot – Blaskó Balázs mellett – maga Molnár is rendezte: a vígjátékban ugyanis az eredeti szerzői utasításokat is használták a színészek. A forma klasszikus, s helyenként kicsit avíttas is. A mai kor nézője már más tempóhoz szokott, s olykor kicsit nehezen viseli e ritmust. A konfliktust kiváltó beszélgetés elejét például csak halljuk, közben az üres színpadot látjuk, talán túl sokáig.

Mindez koncepció kérdése: a megyeszékhelyen hangsúlyozottan az eredetit játsszák – ezt nem árt tudni. Így ugyanis elmerülhetünk a szerzőpáros csipkelődésében (kivált a hajnali reggeli közbeni remek összjátékban) és a primadonna primadonnáskodásában. A pesszimista Gál nagyon pesszimista, a találékony Turai pont nem az, Annie nagyon színész, Ádám Berti pedig minden zöldséget (gyümölcsöt?) elhisz a szerelméért. Minden figura klasszikus, Almádynak néha még a feje is az.

A vége hepiend, Molnárra jellemző csavaros megoldással. A végigfutó aforizma „mindenre van megoldás, csak meg kell találni” – pedig újabb párhuzamként búcsúztat. Mert megoldásra most nagy szükség van. Függöny.