Nagy veszéllyel jár a száguldozás a csúszós utakon

Az esős időszak egyik kellemetlen velejárója lehet az „aquaplaning” jelenség. Az aquaplaning, más néven „vízen futás" vagy „felfutás”, számos baleset előidézője. Nagy esőzések után összefüggő vízréteg képződik az úton, amely megakadályozza az abroncsok úthoz tapadását. Az autó „felúszik”, bármit is teszünk, a kormányzási és fékezési erők csak a vízrétegre hatnak, az útra nem. Ennek következtében az autó ellenőrizetlenül sodródik, és elveszíti a tapadását – közölte a Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányság prevenciós Facebook-oldalán.

Az aquaplaning gyakoribb az autópályákon, mint a vidéki utakon. Ennek oka azonban nem az útburkolat minősége, hanem az a tény, hogy itt gyorsabban vezetünk. Az egyenetlen felület és az enyhe lejtés is hozzájárul az aquaplaninghez. A legnagyobb veszély a mélyedésekben, a kanyarokban, az aluljárókban és nyomvályúkban leselkedik ránk, vagyis szinte mindenhol, ahol a csapadékvíz nem tud gyorsan elfolyni, vagy ha nagy mennyiség esett, és időbe telik, míg elszivárog.

A jelenség előfordulása függ a vízmennyiségtől, a gumiabroncs típusától és egyéb külső körülményektől; ám 80 kilométer/óra sebességnél kisebb eséllyel fordulhat elő, mint 140 kilométer/óránál.

A gumiabroncs futófelületén lévő profilok a víz elvezetésére szolgálnak. A gumiabroncs futófelületének többi része az úthoz tapad. Ha a gumiabroncs profilja kisebb, mint 4 mm, előfordulhat, hogy nem lesz elég hely a víz elvezetésére, az autó egyszerűen felfut a vízre. (A 3 milliméter mély futófelület általában védelmet nyújt a nyári gumiabroncsok esetén.) 

Téli gumiabroncsok esetén ennek azonban legalább 4 milliméternek kell lennie. A jogszabály által meghatározott minimális profilmélységgel – amely jelenleg 1,6 milliméter – átmegyünk a műszaki vizsgán, de az aquaplaning során ennek ára lesz.