Szerelmi háromszög

2023.03.06. 17:28

A nő volt a felbujtó: megzsinegelte, a lőtéren elégette, majd elásta feldebrői áldozatát a gyilkos

Szerelmi háromszögből indult az a bűntény, melyet egy feldebrői vállalkozó, K. I. sérelmére követtek el 2000 októberében. A tökmagkereskedéssel foglalkozó vállalkozó rejtélyesen eltűnt, majd kiderült, brutálisan elkövetett gyilkosság történt. Éva, a másodrendű vádlott vette rá K. Jánost, hogy ölje meg az áldozatot, de korábban mindkettőjükkel összemelegedett.

Sike Sándor

Az áldozatnak esélyt sem adott a két vádlott

Forrás: Illusztráció: Shutterstock

Fotó: OneSideProFoto

Az 51 éves férfit abban az évben október 16-án látták utoljára élve. Holttestét három hónappal később, 2001. január 20-án hantolták ki az Egerszalók és Verpelét közötti úgynevezett Kígyósi lőtéren. Arról a helyről, ahová a büntetőper elsőrendű vádlottja, gyilkosa, K. János elföldelte. Az akkor 31 éves U.-né mindvégig tagadta, hogy arra biztatta volna vádlott-társát, ölje meg a sértettet. Mindig is azt mondta csupán, hogy meg kell oldani valahogy a problémát. K. János pedig ígéretet tett rá, hogy megoldja. 

A nagy vihart kiváltó ügyben, ami a tökmagkereskedéssel foglalkozó vállalkozó eltűnéseként indult, a megyei főügyészség mindvégig kitartott eredeti indítványa, az előre kiterveltség mellett, mert a nyereségvágyból való elkövetést nem tartotta bizonyíthatónak. 

Heves Megyei Bíróság 2002. január 20-án hozott elsőfokú ítéletet az ügyben. Előre kitervelt emberölés bűntettében, mint felbujtó mondta ki bűnösnek U-né M. Éva másodrendű vádlottat, aki ezért a cselekményéért – az ölést ténylegesen végrehajtó K. János büntetésével megegyező tartamú – 13 és fél év fegyházat kapott. Az ítéletet mindkét terhelt megfellebbezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében leszögezte azt is, hogy a nyereségvágybóli elkövetés ügyét a bíróság – K. I. özvegyének több beadványa ellenére – nem vizsgálhatta, mert az ügyészség nem tette azt a vád tárgyává, s az eljárásban a vádhatóság sem a tényállást, sem a vádat nem módosította, pótmagánvádnak pedig a jelenlegi törvények szerint nincs helye. A megyei bíróság értékelése szerint – a vádlottak egymásnak szögesen ellentmondó vallomásai miatt – a fő kérdés az volt, hogy melyikük szavahihetőségét fogadják el. A tanács a tényállást – egyhangú szavazással – a végig következetes beismerő vallomást tevő K. János védekezésére alapította.

Igen érdekesek azonban ennek az ügynek, a lapunkban is többször és részletesen feltárt körülményei mind az előzmények, mind az ítéletet követő történetek tekintetében. Szerelmi háromszögként is értelmezhető a sértett és a két vádlott viszonya. A gyilkosságot végrehajtó férfi például teljesen megtört az eljárás során. Ennek egyik mozzanata volt, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően levelet írt a bírósághoz, amelyben kijelentette: „A V. ügyvéd úr által beadott fellebbezést szíveskedjék semmissé venni (...) mert én nem fellebbezem meg."

A 2002. március 27-én kelt levél alapján a védőügyvéd másnap visszavonta a fellebbezést, a megyei bíróság pedig március 29-én végzésében jogerőssé nyilvánította az elsőfokú ítéletet. Ennél is fajsúlyosabb lépés volt azonban az elítélt részéről, amikor – pár évvel később – a büntetésvégrehajtási intézetben önkezével vetett véget az életének.

A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa előtt az akkor 41 éves feldebrői vádlott azt vallotta, hogy a sértettet még a Rákóczi Termelőszövetkezetből ismeri, ahol K. a beosztottja is volt. Később közös vállalkozásba kezdtek, amelyből az áldozat még 1998 őszén kiszállt. Megegyeztek, hogy az eszközparkba történt befektetéseik különbözetét a vádlott majd ledolgozza.

A vádlott többször hangsúlyozta, hogy nem haraggal váltak el. Vádlott társa férjével 1998 őszén ismerkedett meg, s ettől fogva az U. családdal egyre szorosabb kapcsolatba került. Egyre jobb lett a viszonya a feleséggel is. Éva többször panaszkodott a férjére, majd egy alkalommal szexuális kapcsolatot is kezdeményezett – vallotta K. János. Ez az eset egy éven át nem ismétlődött. Testi kapcsolatuk 2000 májusában és augusztusában volt újra. Ekkor a másodrendű vádlott már felvetette, hogy K.-tól meg kellene szabadulni, „valahogy el kellene tenni láb alól”.

K. János mindvégig azt vallotta, hogy nő, azaz a másodrendű vádlott vette rá a gyilkosságra, amit ő érzelmi okok miatt meg is tett. Teljesen másként látta viszont saját szerepét Éva, a másodrendű vádlott, aki azt állította, hogy nem ő vette rá a szörnyű tettre falubelijét és egyben üzletfelét. Kapcsolatukat jóval jelentéktelenebbnek mondta, azt pedig határozottan tagadta, hogy szexuális viszony is lett volna közöttük.

Munkatársunknak a másodrendű vádlottal a büntetőper idején, s később a büntetőperen kívül is volt dolga: még az elsőfokon folyó eljárás időszakában írt levelet neki a másodrendű vádlott, kifogásolva azt, hogy vádlott-társa „hazugságait” megírta a lap. Munkatársunk egy alkalommal sajtólátogatás keretében találkozhatott a fogvatartott M. Évával az egri BV-intézetben. Jó magaviselete okán ekkorra már börtönfokozatban tölthette büntetését az elítélt. Később egy egri vendéglátóhelyen látta viszont ismét, az akkor már negyvenes éveiben járó M. Évát, aki pultosként dolgozott ott.

Kiemelt képünk illusztráció Forrás: Shutterstock

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában