2023.09.14. 13:55
Háromszor ítélték halálra emberölés miatt, a tettes máig ismeretlen
A bűnügyek felderítésében mindig a könnyebb irányba megyünk. Sok történet szól erről, krimik is, hogy amikor találnak egy kicsit félnótás, nem teljesen beszámítható, egyébként is gyönge védekező képességgel rendelkező embert, és ráadásul illik is rá az elkövetés – bizonyos jelek arra utalnak, hogy lehetett ő az elkövető –, akkor nem is vizsgálódunk tovább, megvan a tettesünk, belenyugszunk, ő az, elkaptuk, és akkor itt folytatjuk tovább az eljárást – egyebek között ezt mondja podcastünkben.dr. Magyar Elemér egykori ügyész, későbbi védőügyvéd.
Dr. Magyar Elemér, aki húsz évig dolgozott ügyészként, majd nyugdíjba vonulásáig védőügyvéd volt, sok érdekes történetet osztott meg portálunk olvasóival. Megfogalmazása szerint számos megyei példa is van, amikor a fentebb leírtak szerint történnek a dolgok.
– Hozzáteszem, nem mindig ez történik, nem arról van szó, hogy gyakran tévednek az igazságszolgáltatás emberei, de előfordul. Nagyon nagy a veszélye annak, hogy mellé nyúlnak előítéletek miatt, s nem az igazi tettest kapják el. Másik vonal a bizonyítékok "hamisítása". Azért az idézőjel, mert nem arról van szó, hogy hamisítják, hanem arról, hogy válogatnak közülük. Ami beleillik a képünkbe azt felhasználjuk, ami nem úgy tekintünk rá, mintha nem is létezne – mondta a szakember.
Hozzáfűzte: Pusoma Dénes ügyében is, amikor megjelenik a képben az igazi elkövető, D. Alex – mert megjelent – nem fordítunk rá figyelmet, mert nekünk már megvan az elkövetőnk. Belőle kell kiverni az igazságot kisebb, nagyobb erőszakkal, mint, ahogy erre is vannak példák. Tipikus történet az úgynevezett fogdaügynököké. Arról van szó, hogy valakit beültetnek a gyanúsított mellé, hogy az majd elmondja neki, hogy miként volt, hogyan követte el a cselekményt.
Ezt írta a Népújság 1969. októberében:
Szerdán az Egri Megyei Bíróság dr. Kamrás István büntetőtanácsa folytatta a bizonyítási eljárást a karácsondi kettős gyilkosság ügyében. A szerdai tárgyalási napon az orvosszakértőket hallgatták meg.
Dr. Beke Imre és dr. Gazdagh Antal orvosrendőrök — akik az elhaltak boncolását is végezték — elmondották: Prezenszki Sándornét és 12 éves Sándor nevű fiát ugyanazzal az eszközzel, vagy azonos méretű, baltával ütötték agyon. A gyereket alvó helyzetben érték az ütések. Itt nincs védekező sérülés, amelyet az anya testén feltalálni. A fiú el sem rejtőzhetett a takaró alá, mert a balta foka különben nem rajzolódhatott volna ki fejbőrén. Magasra emelve, nagy ívben sújtva érték az ütések a fiút, ezért maradtak vérfoltok a szoba mennyezetén, amelyek átcsaptak a kinyitott szobaajtó mögötti falrészre is.
Az orvosszakértők elmondották: először a menekülő és védekező anyát ölték meg. S nagy a valószínűség annak, hogy testhelyzetét is megváltoztatták, A megölt asszonyt bokájánál fogva megragadták, hogy a verenda bejáratot szabaddá tegyék. Az asszony holtteste mellé letették a baltát is, ennek nyoma látható volt még a rendőrségi helyszíni szemle alkalmával is...
... Kollok András és Bodrogi Pál rendőrségi nyomszakértők a bűncselekmény színhelyén talált nyomokról nyilatkoztak. Elmondották: a veranda ablaküvegén talált nyomtöredék Ebneth Simon homlokától származik. Eddig már több mint száz esetben folytattak le vizsgálatot, s feltétel nélkül, határozott bizonyossággal állapíthatták meg az azonosságot.
Az igazságügyi orvosszakértők hangsúlyozták: a bűnjelként lefoglalt baltán Prezenszkiné és 12 éves fiának vércsoportjával egyező vérnyomokat találtak. Nagy tehát annak a valószínűsége, hogy mind a két embert ugyanazzal az eszközzel és ugyanaz a személy ölte meg.
Tipikusan ilyen eset volt a Kaiser Edéé, a móri, hét halottal járó bankrablás első elítéltjéé. Beültettek egy zárkatársat és neki Kaiser elmondta úgymond, hogy ő volt a tettes. Ráadásul tényleg beismerte, de viccesen. A Kaisert feldobó K. Attila egyébként 25 millió forintot kapott akkor a magyar államtól a rendőrségen keresztül, azért, hogy ő földobta Kaiser Edét. Probléma tehát, hogy bizonyos bizonyítékokat túlértékelünk, másokat viszont egyáltalán nem veszünk figyelembe, durvább esetben át sem küldjük a bíróságnak. Ilyenkor még nehezebb munka kibogozni, hogy valójában mi történt.
– Pusoma Dénes esetében is az történt, hogy beültettek mellé egy zárkatársat, aki rábeszélte, hogy tegyen egy írásbeli vallomást, s akkor majd őt szabadon engedik, majd utána visszavonja... Az ügyek jelentős részében – én is azt állítom – a bírók jól döntenek. Az igazság "meggyilkolása" szerencsére nagyon kevés ügyben történik. Ha pedig valaki nyitott a világra, akkor láthatja, hogy például Amerikában is előfordul, nem is egy olyan eset, amiben 30 év múlva derül ki egy DNS vizsgálat kapcsán, hogy nem is az igazi tettes ül a börtönben, hanem egy ártatlan ember – sorolta az egykori védőügyvéd.
Így tudósítottunk 1970. májusában a Legfelsőbb Bíróság tárgyalásáról
Tegnap reggel kilenc órakor kezdte tárgyalni a Legfelsőbb Bíróság a karácsondi kettős gyilkosság vádlottainak bűnperét. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben ismét bírák előtt állt Ebneth Simon és Hollósi Györgyné, akik 1968. október 12-én szörnyű bűncselekményt követtek el. Mint ismeretes, Ebneth Simon — Hollósiné segédkezésével — karácsondi otthonában megölte Prezenszki Sándornét, és 12 esztendős fiát, ifjú Prezenszki Sándort. A vádlottal: saját bevallásuk szerint nagyobb összegű pénzt remélve keresték fel Prezenszkiéket. A lakás felkutatása után azonban csak ezernégyszáz forintot találtak és vittek el. A Heves megyei Bíróság Ebneth Simon elsőrendű vádlottat nyereségvágyból több emberen elkövetett gyilkosság vádjával halálra, Hollósinét pedig mint szándékos elősegítőt tízévi börtönbüntetésre ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság tárgyalásán részletesen ismertették az ügyiratokat. Felolvasták Ebneth és Hollósiné vallomásait, amelyből kitűnik, hogy a két elvetemült ember, akik a gyilkosságot megelőzően könnyelmű, italozó életmódot folytattak, egymást vádolják a szörnyű bűncselekmény elkövetésével. Hollósiné sokáig tagadta, hogy része volna a gyilkosságban, sőt az elsőfokú tárgyaláson védője a felmentését kérte. Ebneth viszont ismételten azt állította, hogy Hollósiné vetette fel először a gyilkosság gondolatát, ő választotta ki az áldozatokat, ő tudakolta meg a gyilkosságra alkalmas időpontot, sőt ő gyilkolta meg ifjú Prezenszki Sándort is.
Véleményét úgy fogalmazta meg, hogy a legszörnyűbb dolog az lehet, amikor valakit ártatlanul ítélnek el és így tölti a büntetését, esetleg még ki is végzik. Hozott is példának egy nagyon régi esetet – 1968-ban történt, annak idején sokat foglalkozott vele a sajtó, a karácsondi kettős gyilkosság – az Ebneth Simon féle ügyet. Ott az történt, hogy a vasutas hazamegy reggel, benyit a lakásba és ott fekszik a felesége és a 12 éves gyereke, akiket baltával agyonvertek.
– A későbbi vádlottak egyikét háromszor ítélték halálra emiatt a tett miatt. Először itt Egerben a Kamrás Pista bácsi, utána Budapesten kétszer szintén halálra ítélték, de a Legfelsőbb Bíróság minden esetben hatályon kívül helyezte az ítéletet. A negyedik esetben Bárándy Gyuri bácsi védte. Neki az jutott eszébe a tárgyaláson, hogy próbáljuk már fel a vádlottra azt a két sértett vérével szennyezett nadrágot, amit állítólag a tett elkövetésekor viselt. Nem ment rá a nadrág, holott közben ő fogyott a börtönben. Eredetileg egy nagyon kövér fuvaros ember volt. Az is érdekes, hogy ezek után nem bűncselekmény, hanem bizonyíték hiányában mentette fel a bíróság őt – mondta Magyar Elemér.
Így kezdődött a második "kör" 1970-ben
Az Egri Megyei Bíróság Ebneth Simont halálra ítélte, Hollósi Györgynét pedig tíz esztendei börtönbüntetéssel sújtotta. Fellebbezés folytán az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került. A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy további bizonyítás, valamint a gyilkosság körülményeinek és a vádlottak szerepének alaposabb tisztázása miatt az ítéletet hatálytalanítja és új tárgyalásra: a Fővárosi Bíróság hatáskörébe utalja.
A Fővárosi Bíróság dr. Lomjapataki tanácsa 1970 őszén kezdte el a karácsondi kettős gyilkosság tárgyalását. Az adatfelvétel és a terjedelmes vádirat ismertetése után Ebneth Simon meghallgatására került sor. Ebneth az eddigi beismerő vallomásától eltérően tagadja bűnösségét, tagadja, hogy bármilyen köze lenne a gyilkossághoz. Beismerését rossz idegállapotával, elkeseredett hangulatával magyarázza.
— Soha nem jártam Prezenszkiék házában — mondta — nem vagyok gyilkos.
A tegnapi tárgyalási napon Ebneth Simon részletesen beszélt arról, mivel töltötte napjait, heteit, hónapjait a gyilkosságot megelőző és a gyilkosságot követő időszakban. Azt állítja, a gyilkosság estéjén szüleihez utazott Kál községbe, az éjszakát a szülői házban töltötte.
A jogi szakember megemlítette még azt is, hogy Ebneth egyébként volt, amikor elismerte a bűncselekményt, volt, amikor tagadta, aztán megint elismerte, tehát össze-vissza beszélt. Utólag ezt azzal magyarázták, hogy őt is bántalmazhatták, illetve gyógyszereztethették is. Amikor beismerő vallomásait tette tudatmódosító gyógyszerek hatása alatt állt.
– Ennek az egésznek is az volt a tanulsága, hogy az elején elkapták ezt az embert, s nem kutakodtak tovább. A tettes viszont azóta sincs meg – tette hozzá.
(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)
