A diákok internetes zaklatása veszélyesebb lehet, mint a személyes

A kamaszokra, kiskamaszokra leselkedő veszélyekről tartottak prevenciós napot szülők, pedagógusok részére az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskolájában. A hétfő délutáni tájékoztató rendezvény első, legkevésbé ellenőrizhető környezetről Márkus Róbert sorolt föl néhány adatot. A magyarok 79 százaléka rendszeresen internetezik, a 10-14 éves korosztály 88 százalékának van közösségi profilja. A gyerekek 60 százalékát gúnyolták már ki az interneten, a lányok 70, a fiúk 27 százaléka tapasztalt már zaklatást.

Erdélyi Gábor rendőr alezredes, az Egri Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője elmondta, sok online bűncselekménnyel találkoznak. A szülők dolga nehéz, hiszen az internet a nap 24 órájában elérhető, nincs központi, tartalmi felügyelet, ami egyszer fölkerül az online térbe, ott is marad. Ezért az online bántalmazást nehéz megakadályozni, értheti a gyereket gúny, megfélemlítés, veszélyes kihívás, találkozhat erőszakkal, pornográfiával, szélsőséges eszmékkel. A szülők a gyerek megváltozó viselkedéséből, otthon maradásából, a kevesebb online töltött időből is következtethetnek arra, hogy valami baj van. Szintén intő jel, ha a gyerek befelé fordul, hanyagolja a hobbiját, az iskolát, törli magát a közösségi oldalról.

Erdélyi Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy az online zaklatás (cyber bullying) áldozatává bárki válhat, chaten, e-mailen, közösségi oldalon is érheti ilyen a fiatalokat, vagy álprofilt hozhatnak létre a nevükben és vállalhatatlan dolgokat tehetnek, de ebbe a tárgykörbe tartozik a kényelmetlen képek, videók közzététele is. Szintén gondot jelent az álhírek terjedése. Erdélyi kiemelte a szextinget, amikor korábbi partner hoz nyilvánosságra képet, vagy videót a fiatalról, vagy a groomingot, amikor egy felnőtt próbál magát kortársának kiadva kapcsolatot teremteni egy fiatalkorúval, gyermekkorúval.

A szülőnek érdemes többet beszélgetnie a gyerekével, felkészülni abból, mi a trendi, az elvárt módon viselkedni, internetes szabályokat kialakítani, szűrőprogramot használni. Érdemes odafigyelni, milyen képeket tesz föl a gyerek, vagy maga a szülő, illetve probléma esetén képernyőfelvételeket készíteni.

Erdélyi Gábor a büntetendő cselekmények között fölsorolta a rágalmazást, becsületsértést, zaklatást, kényszerítést, gyermekpornográfiát, ezekért súlyos éveket kaphatnak az elkövetők. Szintén büntetendő cselekmény a személyi adattal visszaélés, a zsarolás, az öngyilkosságban való közreműködés, sajnos utóbbira is van példa. Az osztályvezető szerint mennél jobbak az anyagi körülmények és az internetes hozzáférés egy településen, annál jellemzőbb az online zaklatás.

Barkó Otília, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus a gyerekek sérelmére elkövetett zaklató bűncselekmények lelki hatásairól beszélt. Szerinte alig van olyan fiatal, aki nem tapasztalt még ilyet, vagy elkövetőként, vagy áldozatként, esetleg tanúként maga is részese volt. Nagy különbség a személyes és internetes zaklatás között, hogy míg előbbiről tud egy bizonyos kör, aki ott van, az online tér kicsúszik az ellenőrzés alól, kontrollálhatatlan, mennyien és milyen gyorsan tesznek sértő megjegyzést. A bántalmazás és a zaklatás között is van különbség, előbbi egyszeri alkalom, utóbbi visszatérő, rendszeres és letéríti a normális útról az elszenvedőt, s komoly pszichés problémákat eredményezhetnek. A zaklató nincs tisztában tette következményeivel, vagy nem érdekli az. A sértetteknél jellemzően szorongás, teljesítménycsökkenés, akár depresszió, kényszeresség, fóbiás zavar indulhat el.

Barkó Otília szerint nagy probléma z áldozathibáztatás, ilyenkor a bajba került gyerek nem támaszkodhat azokra, akikre szüksége volna. Ha azt mondja, zaklatják, meg kell róla győződni, nagy ezen a téren a látencia az áldozathibáztatás miatt. Egy viccnek szánt fotóból is lehet nagyobb baj. A pszichológus szerint sokszor a gyerek sem ismeri föl, mi történik vele, csak amikor már nagy a baj. Az osztályfőnöki órákon foglalkozni kell a jelenséggel, és érzékenyíteni kell a gyerekeket, azokat, akik kívülállók és szemlélik a zaklatást. Fontos, hogy ők álljanak az áldozatok mellé.

Barkó Otília szerint jellemzően a közösségben peremen elhelyezkedő gyerekek lesznek áldozatok, de sérülés esetén vezető helyzetű gyereket is érhet zaklatás. A szülőknek azt tanácsolta, beszélgessenek gyerekükkel, kapcsolódjanak be tevékenységeikbe, játékukba, vagy nézzék meg, mivel, kivel játszanak, beszélgetnek. Mindez szükséges ahhoz, hogy kapcsolatuk legyen gyerekükkel. Ha élő a kommunikáció a gyerek és a szülő között, a gyerek szólni fog, a problémájáról. Az intő jelek közt említette, hogy a gyerek nehezen válaszol kérdésekre, rejtegeti a telefonját. Azok a legkiszolgáltatottabbak, akiknek nincsenek barátaik, vagy ha vannak, még nekik sem számol be gondjairól.

A pszichológus úgy látja, a másik iskolába való átíratás sokszor nem megoldás, ott is hasonló problémák várhatnak a gyerekre, érdemes a közösséget, csoportdinamikát újraépítve megoldani a gondokat. Ehhez a pedagógusnak érdemes pszichológusok segítségét is igénybe venniük. Barkó Otília felhívta a figyelmet arra is, hogy az áldozatok később sokszor lesznek maguk is zaklatás elkövetői.

Kohári Szilvia, az egri Főegyházmegyei Karitász Központ RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője a dohányzásról, italfogyasztásról, kábítószerezésről beszélt, ami már 11 éves korban elkezdődhet. A kiskamaszok a próbálkozás időszakában vannak. 2010-től változott nagyot a problémakör, a dizájnerdrogok megjelenésével, amelyeknek hatásai ismeretlenek és a szerek könnyen hozzáférhetők. Sokan azt gondolják, nem történhet meg, hogy a gyerekük ilyenekhez nyúl, de nincs igazuk. Vannak előjelei a cigizésnek, alkoholfogyasztásnak és alternatív dohányzási módoknak (snüssz) is, a felgyorsult világban a gyerekek sok információból és hamis információból is tájékozódhatnak. Egy-egy félmondatból lehet következtetni arra, ha Pisti ivott, akkor esetleg a saját gyerek is megkóstolta a vodkát. A gyerekek ebben a korban a kortársak felé fordulnak, ami védelmet is ad, de kockázatot is jelent. Ma nincsenek védett helyek a városban, a gyerekek rejtőzködésre kényszerülnek és próbálják ki szerek használatát. Mivel ezek pénzbe kerülnek, így a pénz elköltése, vagy esetleg otthonról eltünedező dolgok, pénztárcából hiányzó összegek is okot adhatnak a gyanakvásra. Védettséget adhatnak az otthoni beszélgetések, az iskolai, akár kisebb sikerek, a közösség, az irányított (de nem teljesítményorientált) szabadidő.

Kohári Szilvia azt tanácsolja a szülőknek, ismerjék meg a gyermekeik barátait, engedjék be őket otthonukba, még ha kényelmetlen és idegesítő lehet, és beszélgessenek velük is. A szakember szerint egy gyermek sem úgy születik, hogy szerhasználó lesz, mindig van valami a háttérben, ez a valami pedig akár zaklatás is lehet, ami elől menekül a gyerek.