Féltékenységi dráma, avagy tizenegy késszúrás nyomában

Íme így írt 1986. március 17-i számában a Népújság a történtekről: 

A higanygőzlámpa fénycsóvája a talajból alig kiemelkedő homokbuckára vetődik. Nyomasztó csend honol az est derekán. Csak pár órája, hogy elült a zaj. Az összesereglett emberek, dermesztő élménnyel tudatukban, lelkükben, értetlenkedve távolodtak a környékről. 

A megyei rendőr-főkapitányság helyszínelői iszonyatos bűncselekmény nyomait találták a Rákóczi út és a Bajcsy utca sarkán. Közel a templom szegletéhez. Piros női táskát, benne a személyes holmikon túl füzeteket, könyveket, tollakat, ceruzákat, kitöltetlen totó- és lottószelvényeket, s egy cetlit a mákos guba receptjével. Körös-körül vérnyomokat, majd a bűntett eszközét: a húsz centinél is hosszabb tőrkést. S fekete fóliával letakarva egy lány holttestét. 

Az újhatvani útkereszteződés január 22-én kora délután – nyílt utcán, fényes nappal! – féltékenységi dráma színtere lett. 
* 
Megcsörren a telefon a Hatvani Rendőrkapitányság ügyeletén. Riadt női hang. A személyes beszélgetésekből, későbbi elmondásokból kikerekedik annak a néhány percnek a története. Fél egy körül U. H. mikrobusszal jött oda a munkahelyéről, az Aprítógépgyár hatvani üzeméből. Munkatársa hozta el. Gyors- és gépírótanfolyamra járt délután. Nem mentek az iskoláig, H. uzsonnának valót akart venni. 

A pénztárnál találkozott össze két tanulótársával. Együtt léptek ki az ABC-áruházból. Jól látták, a férfi a szemközti járdán várakozik. Meg is jegyezték, az illető H. volt férje. Elindultak. Nekidurálta magát az egykori házastárs is. Átsétált a zebrán. A lányok felé tartott. Utol is érte őket, ám úgy tűnt, elfordul mögöttük. 

Váratlanul éles sikoly hallatszott. A férfi jobb karjával átölelte korábbi nejét, baljában a késsel szurkálta. 
Az üzlet raktárában hallotta meg a sikoltást B. J.-né. Kiszaladt megnézni, mi történt. Segíteni nem lehetett. A lány pár perc múlva meghalt. 

– A helyszínre közvetlenül a támadás után érkeztem – emlékezik a szolgálaton kívüli rendőr, M. M. a kapitányságon. – A férfi a saját hasából húzta ki a tőrt, s a nyakába akarta döfni. Kiütöttem a kezéből. 
* 
A hatvani kórház kórbonctani osztályának alagsori helyiségében megrendült hatósági tanúk, szakemberek a halottszemlén. Az összecsukló, fakó színű, vérben ázó test egy szép ifjú hölgyé volt. Ridegen csengenek a rendőrorvos szavai: 

– ... a tarkó tájékán, a nyakkal párhuzamosan két-két és fél centiméter hosszú, egy centiméterre tátongó, nyakcsigolyáig terjedő, hegyes sebzugú, éles szélű folytonosságmegszakadás… 

S következnek a többiek. A háton három, a nyakon hat, a mellkason két szúrás. A tettes tizenegyszer mélyesztette bele tőrét az áldozatába. Négyet olyan erővel, amit csak az igen elszántak tesznek. 

A helyszíni szemlebizottság az intenzív osztályon folytatja a munkát. A különterem ágyán az elkövető, a helybeli 29 éves L. Gy. Lélegeztetőkészülék az arcán. Tíz másodpercenként ideges rángás szalad végig a testén. 

– Most kezd szűnni az altatás hatása, s a felfokozott idegállapot is kijön rajta – közli az ügyeletes orvos. – Nyolcvan százalék az esély az életben maradására. 

Tehát őriztetni kell, s gondoskodni róla, hogy Tökölre, a rabkórházba kerüljön. 
* 
A Hatvani Rendőrkapitányságon Józsa Arnold r. főhadnagynak, a helyszíni szemle irányítójának és dr. Magyar Elemér ügyésznek telexet nyújtanak át. A szolnoki rendőrkollégák tudatják, hogy a bűnténnyel kapcsolatban két tanú jelentkezett náluk. A törökszentmiklósi P. K. és M. S. a gyilkosság időpontjában álltak meg autójukkal az újhatvani ABC előtt. Az összecsődült szemlélődőkkel ellentétben azonnal hívták a mentőket. 

Morfondírozni valónk egyéb is akad. Mi az ok ennek a kegyetlen tettnek? Többen arra esküsznek, a gyilkos korábbi házasságuk idején is többször durván viselkedett a nővel. Gyakran veszekedtek a férj rendkívül féltékeny természete miatt is. Végül a nő beadta a válókeresetet. 
* 
Az elkövetőt február 11-én hallgathatták ki a vizsgálók. Részlet a vallomásából: 

– Azzal kezdődött közöttünk a baj, hogy 1984 augusztusában elment tőle a születendő gyermekünk. Nagyon megromlott a viszonyunk. Végül elváltunk... Utánajárkáltam, igaz. Nem akartam, hogy mindenfélét összevissza beszéljen rólam... Aznap reggel Egerbe kellett mennem a kiegészítő parancsnokságra. Zsebre vágtam a késemet, hogy öngyilkos leszek a feleségem miatt. Busszal érkeztem vissza Hatvanba, s tudtam, a volt nejemnek ebben az időben kell iskolába mennie... Az ABC előtt láttam meg... Odamentem hozzá... Aztán elborult az agyam… 

Újhatvanban, a Rákóczi út és a Bajcsy utca sarkán kis „emlékműként” koszorúk állnak, gyertyák égnek. Jelei egy rettenetes bűnténynek, egy családi drámának, egy ifjú asszony értelmetlen halálának... 
* 
A Heves Megyei Bíróságon tartott első tárgyalási napról a Népújság az 1986. június 12-i számában tudósított. 
– Nyilatkozzon kérem, bűnösnek érzi-e magát? – kérdezte L. Gy.-t a büntetőtanács elnöke. 
– Részben. 
– Melyik részben nem? 
– Abban, hogy én az egészet előre kigondoltam volna. Nem akartam őt bántani, csak látni. 
– Vissza tud emlékezni, hogyan történt? 
– Nem..., nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy feküdtem a földön. 
– Mondja kérem, szerette a volt feleségét? 
– ... Muszáj erre válaszolnom? ... Igen. Szerettem. 

A párbeszéd szerdán délelőtt hangzott el a bírónő és a vádlott között az egri Törvényház tárgyalótermében. A férfi 1986. január 22-én kora délután tizenegy késszúrással végzett a tőle egy évvel azelőtt elvált nejével. A nő percek alatt elvérzett, életét már nem lehetett megmenteni. Lakatos ezután öngyilkosságot kísérelt meg a tőrkésével – a bűntény eszközével, amit még a nászútjukon vett, s mindig magánál hordott –, de megakadályozták abban, hogy halálos sebet ejtsen magán. 

A főügyészség L. Gy. ellen előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat. 
Tanúkat is meghallgattak. A fő kérdés: vajon a férfi megfontoltan készült-e volt neje meggyilkolására, s mennyire befolyásolta az indulata a beszámítási képességét a bűntény elkövetésekor? A vallomások többsége azt látszik igazolni, nem pusztán hirtelen ötlettől vezérelve támadta meg volt asszonyát. 
* 
A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa 1986. július 15-én tartott újabb tárgyalást, s meghozta elsőfokú döntését. Erről másnap számolt be a Népújság. 
A bíróság az orvos szakértőktől kérte ki a szakvéleményeket. Az elmegyógyász előadásából kiderült: L. tudatbeszűkült állapotban követte el a deliktumot. Közepes fokban korlátozott volt a beszámítási képessége. A bíróság. L. Gy.-t előre kitervelt emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt 12 évi fegyházzal sújtotta, tíz esztendőre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a vádlott védekezésével ellentétben, egyértelműen megállapítható a bűntett előre kiterveltsége. Erre utal, hogy L. az elválásuk után is folyton figyelte a volt nejét. A bűntény napján is jól tudta, hol találhatja meg őt, várt rá. A különös kegyetlenség minősítést viszont elvetette. A szúrások nagy száma az ügyészi álláspontot igazolja – fejtette ki a tanács elnöke. – Ám a Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelve értelmében az is szükséges, hogy a cselekedet az átlagosnál jóval nagyobb lelki sérülést, gyötrelmet okozzon a sértettnek, s az elkövető ezt tudatosan átgondolja, kívánja. Márpedig – L. korlátozott beszámítási képessége miatt – erről nem lehetett szó. A döntés ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. 

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)