Az ócskapiacon üzérkedtek a nyugdíjasok

Abban az időben bűnözői körökben meglehetősen lenézett jogellenes tettekről számolt be a Heves Megyei Hírlap jogelődje, a Népújság az 1987. augusztus 13-i számában. 
– Lengyel és román állampolgároktól vettem ruhákat –mondta meghallgatásakor a nő. – Azokat 10–20 százalékos rátéttel adtam tovább. Később egyre nagyobb tételben vásároltam, és árultam. Átlagban napi 3000 forintos forgalmat bonyolítottam le, s 300–600 forint volt a hasznom. 

Hamarosan társa is lett az üzletelésben: a szintén egri, két évvel idősebb B. L.-né. Ő így vallott: 
– Bűnösnek érzem magam. Nyugdíjasként eleinte a mezőgazdaságban dolgoztam, de keveset kerestem. Az idén a bolhapiacon láttam, hogy adnak-vesznek az emberek. Először a család használt ruháit igyekeztem értékesíteni. Azután már külföldiekkel léptem kapcsolatba. 

Mindketten állandó partnereket szereztek. A 42 éves, ötgyermekes lengyel tanárnőt, aki eladóként dolgozott otthon 9200 zlotyért. Továbbá a magánkereskedő bialystoki hölgyet, aki havi 40 ezer zlotys jövedelmet könyvelhetett el. Ám úgy vélték, nálunk még jobban megtömhetik a bukszájukat. 

Az árusok lebukása romantikus volt: rengeteg kvarcórával, egyéb holmival magyar kollegináikat kerestek fel, amikor elcsípték őket. A házkutatás során 580 óra, nagyon sok kis értékű arany ékszer, magnó-rádió, dzsekik, sportszatyrok, fürdőleplek, nadrágok, alsóneműk, frottírtörülközők és márkás italok kerültek elő nagy mennyiségben. Megtaláltak 310 ezer forintot is. Összesen majdnem félmillió forint volt a felderített s üzérkedésre szánt árucikkek értéke. 

A rendőrség mind a négyüket őrizetbe vette. A lengyel asszonyok ügyében a Legfőbb Ügyészség úgy döntött, átadja őket hazájuk hatóságainak. A magyarok előzetes letartóztatásban várták az eljárás folytatását, amit üzérkedés bűntette miatt indítottak ellenük.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)