Megszeretni Fenyő Ivánt nem kell félnetek jó lesz

A mese persze nem ennyire egyszerű. Vannak csavarok, fúrók, balták meg mindenféle szerszámok a történetben. Ketten az osztályból ugyanis – Száraz Dénes és Fenyő Iván – nem kívántak részt venni ebben a közös vállalkozásban. Ettől azonban készült olyan előadás, melynek a címe Száraz Dénes volt, az elmúlt hétvégén pedig a Fenyő Iván című mű került közönség elé – róla, de nélküle –, Budapesten, a Jurányi színpadán, mint minden eddigi alkalommal, Máté Gábor rendezésében.

De kicsit előreszaladtunk, nem tartottuk be a meseszövés szabályait. Ezzel az osztállyal ugyanis érdemes kicsit közelebbről is megismerkednünk. 2003-ban végeztek a színművészetin, de a diploma után többen közülük nem szakadtak el egymástól, Egerbe szerződtek ugyanis, s itt kezdték el valódi színészi életüket, a Gárdonyi Géza Színházban. Az egri közönség jól emlékszik Jordán Adélra, Járó Zsuzsára, Kovács Patríciára, Gál Kristófra, Mészáros Mátéra vagy Vajda Milánra. Ők mind ennek a – talán túlzás, vagy nagyzoló a megfogalmazás, de a színházi köztudatban így él – „legendás” osztályba jártak. Sőt, ennek a csapatnak a tagja volt Dömötör András is, aki rendezőként tevékenykedik, s tanít az egyetemen.

Az ő nevéhez kötődik az a rendezés, mely nemcsak az egri színház történetének talán legizgalmasabb előadása volt, de akkor az egész honi szín­házi közvéleményt magával ragadta. Ez pedig Martin McDonagh Párnaember című darabja volt, melyet beválogattak a 2007-es Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába is, s Mészáros Máté elnyerte a legjobb férfialakítás díját. Meg kell jegyezni, hogy ugyanebben az évben a legjobb női alakítás Jordán Adélé volt, aki akkor már a Katona József Színház társulatát erősítette. A Párnaemberen kívül Dömötör az Alízt is színpadra állította Egerben, s az osztályból találkozhattunk Péter Katával is a Gárdonyi Géza Színházban, sőt a teátrum egyik legnagyobb közönségsikerét hozó produkciójában, a Csörgess meg-ben Fenyő Iván is szerepelt.

Fenyő Iván volt tehát az élveboncolás alanya és tárgya az AlkalMáté Trupp előadásán, de viszonylag nehéz úgy viviszekciót végrehajtani, ha nincs jelen a boncolandó. Pláne, ha a távolléte mellett, még cenzúrázza is saját életét. Rögtön az előadás elején tisztázódik, hogy jó néhány érdekes, vagy „bulváros” momentumot nem engedett kifejteni Fenyő Iván a nevét címként használó előadásban. Pedig ezeknek az önmagukból építkező daraboknak pont ez a lényege, célja és kegyetlen bája, hogy az éppen górcső alá kerülő önmagával, a saját hibáival, frusztrációival, gyengeségeivel is szembesül. Afféle önismereti tréning, a nagy nyilvánosság előtt.

Nos, ez a visszafogott felütés rányomta bélyegét az előadásra, s nemigen sikerült szeretetre méltó emberként megmutatni Fenyőt. Helyenként úgy érezhette a néző, hogy a volt osztálytársak nem is törekednek arra, hogy felmentést adjanak Ivánnak. Nem igyekeznek megbocsátani önzését, nárcisztikusságát, s azt sem, hogy immár másodszor hagyta cserben ezt a közösséget. Az is érezhető azonban minden jelenetben, hogy nem ellene, sokkal inkább érte, a megromlott kapcsolatok helyrezökkentéséért dolgoznak a színpadon. Megpróbálják megfejteni Ivánt, hogy egyszer, talán egy másik előadásban megint képesek legyenek együtt, egy célért és egymásért küzdeni, ahogy tették azt egyetemi éveik alatt.

A legendás osztály

Czukor Balázs, Dömötör András, Fenyő Iván, Gál Kristóf, Járó Zsuzsanna, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Száraz Dénes, Vajda Milán. Osztályfőnök: Máté Gábor és Horvai István.

Valószínűleg nem azért ment senki a Jurányiba, hogy megszeresse Fenyő Ivánt – nem is sikerült –, hanem azért, hogy vérprofi színészeket lásson általuk megalkotott jelenetekben, jókat mulasson, s néha akár meg is hatódjon a felmutatott emberi esendőségen, s elmélázzon egy-egy erős színészi pillanat, egy másik sorsból kiragadott élethelyzet után azon, ő képes, hajlandó lenne-e a saját, kisebb, nagyobb bűnöktől, hazugságoktól, elhallgatásoktól terhes életét így – akár a barátai által is – de a világ elé teregetni.

Jövőre Czukor Balázs életét dolgozza fel az ­AlkalMáté Trupp, s immár bizonyos, hogy az utolsó színpadi élveboncolás „áldozata” Jordán Adél lesz. Ez már csak azért is érdekes, hisz Iván és Adél hosszú éveken át voltak egy pár, s zajos életükből a mostani estén is kaptunk ízelítőt. Két év múlva a másik fél szemszögéből is rávilágítanak a volt osztálytársak erre a kapcsolatra, meg az egymáshoz fűződő viszonyokra is. Akkorra épp tizenhárom év telik majd el az első, Járó Zsuzsa című AlkalMáté Trupp-előadás óta. Ennyi idő alatt pedig a legendás osztály minden tagjával rengeteg dolog történt. Ki Jászai-díjat kapott, ki elhagyta a pályát, s van olyan – mint Fenyő Iván – aki egy más, transzcendens világban keresi önmagát.

Októberben Egerben is

Az Egri Kulturális és ­Művészeti Központ jóvoltából több volt egri színésszel találkozhatunk októberben a Forrásban. Az Orlai Produkciós Iroda Second Life, avagy kétéletem című előadásában Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán szerepel, a rendező Dömötör András.

A színészek valós történetből indulnak ki, és tovább képzelik azt, hogy mi lett volna, ha a színészi hivatás helyett valami egészen mást választottak volna, ha a sors egy ponton más irányba tereli őket, vagy éppen arról is őszintén vallanak, hogy mi volt az, amiért éppen ezt a hivatást választották.