Otthon ne sózzon, hanem inkább homokozzon, ha beköszönt az igazi tél!

A meteorológiai előrejelzés szerint a héten jön az igazi tél. Megyénk hegyvidéki településein fontos, hogy a lehető leggyorsabban végezzék el a jég- és hómentesítést. Az elmúlt hetekben már több alkalommal is szükség volt az utak elősózására.

A közönséges kősó, a nátrium-klorid alkalmazása ma szinte megkerülhetetlen az utakon. A környezetromboló konyhasót azonban igyekeznek korlátozottan ­használni a síkosságmentesítésnél. A ­téli sózás szükséges rossz, nemcsak a járműveket és az utakat károsíthatja, hanem az út menti növényzetet és a talajt is szennyezi. Az erről szóló kormányrendelet szerint környezetvédelmi szempontok miatt már évek óta tilos a parkokat, a játszótereket és a járdákat konyhasóval csúszásmentesíteni. Helyette homok, hamu, faforgács, kőzúzalék, murva ajánlott. Ám a tiltás nem vonatkozik az úttestekre, ahol az élet- és vagyonbiztonság miatt még sokáig szerepet kaphat a só.

Nemcsak az autósoknak, de a gyalogosoknak is fontos, hogy biztonságos legyen a téli közlekedés. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. kommunikációs osztályától megtudtuk, a magasabb rendű utakon a só keverékével nedvesített szórást végeznek. A kiterített anyag nem pereg le az aszfaltról, így hatékonyabb is. A berendezéseken pontosan beállítható, hogy csak a feladathoz legszükségesebb mennyiségű anyag kerüljön az útra, így csökkentve a környezeti terhelést. Az alsóbbrendű utakon viszont csak szakaszosan, veszélyes ívekben, emelkedőkön avatkoznak be érdesítőanyagok – apró kőzúzalék – felhasználásával. Alapból a sót alkalmazzák, de egyre nagyobb szerepet kap a lefagyást megelőző elősózás. A védett területeken, például a Bükkben nem is sóznak.

A megye csaknem 350 közúti műtárgyát a felújítások során folyamatosan saválló bevonattal látják el. Ám így is akad olyan, például a poroszlói Tisza-híd, ahol a vasszerkezet védelme érdekében nem használnak kősót. Ahol indokolt, ott a környezetkímélő, ám drágább kalcium-kloridot, kalcionolt használják.

A sózás okozta károk mértékéről megoszlanak a vélemények, ám olcsósága miatt ma szükséges rossznak számít. A jóval drágább környezetkímélő megoldásokat, például a kalcium-kloridot, a kalcinolt ritkábban alkalmazzák. Míg az úti só tonnája 15–20 ezer forint, addig a kalcinol ennek nyolc-tízszeresébe kerül.

Az már most látszik: a jelenlegi szezonban legalább a tavalyi mennyiségnek megfelelő síkosságmentesítő anyagot használnak fel megyénk útjain. Csupán egy-egy esti-­éjjeli kisebb havazás alatt ­50–60 tonna érdesítőanyaggal kevert sót szórnak ki a közútkezelő munkatársai. Úgy tájékoztattak, hogy ezen a télen Hevesben, ahol 1369 kilométernyi utat kezel a társaság, a síkosságmentesítéshez öt megyei mérnökségük 7920 tonna útszóró sókészlettel, 70 737 ­liter kalcium-klorid-oldattal és 485 tonna érdesítőanyaggal készül a fagyosabb napokra.

Egerben a belvárosi út- és járdaszakaszokra, ­lépcsőkre kiemelt figyelmet fordítanak, ott a speciális burkolaton főként folyékony kalcium-kloridot használnak. Figyelik a meteorológiai előrejelzéseket, s hajnalban hozzálátnak a jeges szakaszok kezeléséhez. A családi és társasházak előtti járdaszakaszt télen a lakóknak kell biztonságossá tenni, de nem mindegy, mivel és hogyan. E helyeken kerüljük a konyhasót! Nem árt észben tartani, hogy a lakóknak – és nem a közös képviselőnek – kell eltávolítani a havat.

A járdákon alkalmazott só tiltólistás

Ha valaki balesetet szenved a gondatlanul kezelt, csúszós járdán, a közeli ingatlantulajdonosnak kell megtérítenie a kárt, és akár gondatlanságból elkövetett bűntény miatt is felelősségre vonhatják. A só azonban tiltólistás, a növényeknek, az állatoknak és a cipők talpának egyaránt rosszat tesz. Ezért homokkal, faforgáccsal és hamuval lehet helyettesíteni. Az előírás természetesen a tulajdonosok jogi felelősségét is magával vonja. Tehát, ha valaki az ingatlanunk előtti, veszélyessé vált járdán a „nyakát szegi”, akkor kötelesek vagyunk az „okozott” kárt megtéríteni.