Boldogabbak leszünk, ha többet és jobban beszélgetünk egymással

Akik igazán jókat és tartalmasakat tudnak beszélgetni, azok jó eséllyel tudnak kötődni, kapcsolatukat megtartani, családjukat fenntartani, közös célokért együtt dolgozni – kezdi Szalay Tünde. Az egészségfejlesztő mentálhigiénés szakember szerint az elidegenedés nemcsak globálisan, de privát terünkben is egyre inkább jellemező.

– Hiányzik a személyesség, a bensőségesség, szűkszavúakká váltunk, praktikusan informálunk, emotikkal, hangulatjelekkel kommunikálunk, sokszor chatablakokban vitatjuk meg a magánéletünket, nem ritkán idegenekkel virtuális térben csevegünk a kézzelfogható valóság és a hozzátartóink helyett – hívja fel a figyelmet a problémára a szakember.

Gyöngyöspatán egy új kezdeményezés indult nemrégiben. Örömcsevegésre várják a helyieket a könyvtárban. A klub közösségi kezdeményezésre jött létre és egyre nagyobb népszerűségnek örvend, árulja el Fáczánné Czéh Kinga. Az összejövetelek szervezője úgy véli, a találkozások végén mindenki boldogabban tér haza.

– Hetente találkozunk egy baráti csevejre – fogalmaz –, s igyekszem minden alkalommal egy-egy téma köré fonni a beszélgetés fonalát, ám sok esetben a társalgás teljesen más fordulatot vesz és örömbeszélgetés lesz nevetéssel, tanácsokkal, megértéssel. A célunk, hogy jól érezzük magunkat, meghallgassuk a másikat és sokszor már az is jótékonyan hat, ha valaki elmondja a búját-baját.

– Tanácsadások alkalmával gyakorta látjuk, hogy még egy elfogadó légkörben is mennyire nehéz érzelmekről beszélgetni – reagál a szakember. – Ez a hétköznapi helyzetekben még inkább igaz, az emberi kapcsolatok megszakadásának vezető oka a kommunikáció szegénysége, az érzelmek, problémák szótlansága, az önkifejezés, a szükségletek megfogalmazásának hiánya – fejtegeti Szalay Tünde hozzátéve, hogy a beszélgetés pedig régtől fogva ott volt a mindennapokban. Természetes volt, hogy a mezőgazdasági munkák közben, a házimunka mellett, a családi asztalnál, a kocsmákban, a kávéházakban az emberek megosztották egymással, ami foglalkoztatta őket.

– Ma sokszor már csak akkor szólunk a másikhoz, ha „betelt a pohár”, ha „nagyon el kell beszélgetnünk” a gyerekkel, a házastárssal, a beosztottal, így a beszéd nem egyenrangú, természetes, spontán, hanem erőltetett és ahelyett hogy építené, inkább megrekeszti a kapcsolatot – jelenti ki.

A gyöngyösi Platán úti tagóvodában minden hétfő élménybeszámolóval kezdődik – meséli Márkus Jánosné. A tagóvoda vezetője rámutat arra, hogy a gyerekeknek nemcsak a kommunikációs készségük fejlődik a gyakori beszélgetéssel, hanem kiventilálhatják magukból az érzéseiket. A nevelő pedagógus is megerősíti, a ma felnövő generáció egyik fontos fejleszteni való kompetenciája a modern technikai vívmányok korában az élő emberi kapcsolatok megtartása, értékelése. A meseolvasás, a történetek elbeszélése is napi rutin a gyerekek körében.

Szalay Tünde tanácsadó­ként gyógyító erőt tulajdonít a segítő beszélgetésnek.

– Kétségtelenül nehézkesek a kezdeti lépések, ha új szokást szeretnénk bevezetni az életünkbe és többet akarunk beszélgetni egymással. Ha azonban szokássá tesszük, hogy örömeinket, büszkeségünket, pozitív élményeinket megosztjuk, akkor a nehezebb helyzeteket is megalapozottabban tudjuk szavakba önteni. Ha szóban is kifejezzük egymás felé a szeretetünket, elismerjük a másik embert, akkor mindjárt másként lehet adott helyzetben kényes témákat érinteni, kellemetlen problémákat is felvetni, mert stabil bizalmi alapja van a két embernek. Ha szeretnénk igazán jó beszélgetőtársakká válni, akkor azt a legoldottabban valamilyen közös tevékenységbe tudjuk becsempészni. Játék, utazás, kirándulás, kutyasétáltatás közben spontán megnyílunk egymás előtt, könnyedebben tudjuk feloldani az ellentéteket, oldottabban lehet előrukkolni gondjainkkal, könnyebben megértjük egymást, szerethetőbbé válunk – tanácsolja az egészségfejlesztő.