Egyedülálló könyv jelent meg a száztíz esztendős vasútvonalról

Az Eger–Szilvásvárad–Putnok, valamint a Füzesabony–Eger vasútvonal történetét dolgozta föl új, tavaly év végén megjelent könyvében Boros Péter. Az egri születésű és a térséghez is kötődő szerző korábban is jelentkezett hely- és vasúttörténeti kiadványokkal, hiszen az ő gyűjtőmunkáját dicséri A Szilvásváradi Erdei Vasút című kötet, valamint a Nagyvisnyó régi képeslapokon és a Szilvásvárad régi képeslapokon című kiadványok.

– Négy-öt éves korom óta érdeklődöm a vasút iránt, egy villanyvonattal kezdődött, majd az érdeklődésem a nagyvasút irányába fordult. Sokat utaztam a szilvásváradi vonalon, s már akkor feltűnt, mennyire szép és változatos vonal az alagutakkal, hidakkal, erdőkkel. Harminc éve gyűjtöm a fotókat róla, s beszélgettem róla nyugdíjas vasutasokkal, jegyeztem le az ott dolgozók visszaemlékezéseit. Lassan gyűlt az anyag, míg annyi jött össze, amennyiből már egy könyvet is érdemes készíteni. Ezt követően már szisztematikusan gyűjtögettem a dokumentumokat, fotókat – idézte föl a kezdeteket Boros Péter, akinek édesapja nagyvisnyói, édesanyja szilvásváradi származású, s ő maga is évente többször látogat vissza az ottani rokonokhoz.

Kifejtette, voltak fehér foltok a száztíz esztendős vonal történetében, bár a háború előtti időszakról is álltak rendelkezésre források. Nagy segítségére volt, hogy az interneten is elérhetők voltak az egykori egri napilapok példányai, amelyben rendszeresen jelentek meg hírek a vasúttal kapcsolatban. A legtöbb dolgot azonban a MÁV Levéltárban kutatta föl. Vannak régi képeslapjai, fotói, cserélgette őket, de saját készítésű fotókat is fölhasznált a könyvben. Mint mondja, a szöveg a könyv egynegyedét teszi ki, míg háromnegyede fotókból áll a kezdetektől a mostani időkig.

Eredeileg ipari célokra épült

A Füzesabony–Eger vasútvonalat 1872-ben adták át a forgalomnak, míg az Egert Putnokkal összekötő vasúton 1908-ban közlekedett az első szerelvény. A vonalat Wessely Károly építtette, hogy megkönnyítse a szénbányák (Egercsehi, Királd), kőbányák és erdők kincseinek szállítását. Ez tette lehetővé a cementgyár működését is Bélapátfalván.

A könyv nem csupán az Eger–Putnok közötti szakasszal foglalkozik, hanem az 1870-es években átadott Füzesabony–Eger mellékvonal történetét is földolgozza. Anélkül ugyanis a putnoki szárnyvonal sem létezne. A kötet tehát tekinthető Eger vasúttörténetének is, amellyel ilyen mélységben még nem foglalkozott kiadvány.

Persze a könyv megjelenésével még nem ért véget a gyűjtőmunka, hiszen mindig bukkannak föl új adatok, képek, továbbra is foglalkozik a kutatással, és szívesen várja az új információkat, iratokat is, hiszen maradtak még fehér foltok a két vonal történelmében (e-mailben a [email protected] címen lehet fölvenni a szerzővel a kapcsolatot).

– A könyvet saját magam adtam ki, támogatást nem kértem hozzá senkitől. Ugyanakkor nagy segítséget nyújtott Szaniszló László, Szilvásvárad polgármestere az értékesítésben, sok példány gazdára talált már. Nagy az érdeklődés iránta, remélem, ez a kezdet. Közben társaimmal dolgozom egy másik vasúttörténeti könyv második kiadásán is, amely a Nohab mozdonyokkal foglalkozik – mondta Boros Péter. Hozzátette, a hazai vasúttörténeti kiadványok nem ritkák, harmaduk egy-egy mozdonytípussal foglalkozik, de vannak olyanok is, amelyek egy-egy nagy- vagy kisvasúti vonal történetét dolgozzák föl. Ezeket a szerzők általában önerőből készítik el.

Sokba kerülne újra végig járhatóvá tenni a vasútvonalat

Boros Péter szerint az Eger–Szilvásvárad–Putnok vasútvonal felső szakaszának megnyitása nem reális, hiszen nincs pénz, s akarat arra, hogy a kritikus ponton rendbe tegyék a rendszeresen leomló hegyoldalt. Ugyanakkor az alsó szakasznak meg kell maradnia, hiszen nyáron alternatívát biztosít a zsúfolt közúti közlekedés helyett. Az államon, valamint az utazóközönségen is múlik mindez, s persze a menetrenden (ősztől tavaszig napi két pár, nyaranta négy pár vonat jár), hiszen megfelelő idejű és sűrűségű vonatközlekedés esetén többen utazhatnának. Nyáron ugyanakkor a turisták számára élményvonatozást biztosít a vonal romantikája miatt. A szerző szerint a szilvásváradi vonal hasonlóan szép, mint a Veszprém–Győr közötti vasút, amely ráadásul ipari műemléknek is számít.