Szakmája szeretetét adja át a fiataloknak a gyöngyösi operatőr

Maroknyi csapat gyülekezik az Autista ­Segítő Központot előterében, várják az instrukciókat. Kedd délután van, ilyenkor kezdődik a médiaszakkör, ám ezúttal terepre indulnak.

– Az intézmény karácsondi lakóotthonába megyünk, ott nagy zárható udvar van, a drón használatát is meg tudom mutatni nekik. Nagyon szeretnek kirándulni – hadarja készülődés közben Berzsényi Gergely, aki immár harmadik esztendeje avatja be az otthon gyermekeit a média világába. Utazásunk alatt elmeséli, hogy a munkája során ismerte meg az autista központ tevékenységét. Operatőrként gyakran filmezett a rendezvényeiken és akkor döntötte el, hogy amiben csak tud, segíti a fiatalokat. – Ehhez értek, sokszor még szabadidőben is ezzel foglalkozom és ezt szerettem volna megosztani a gyerekekkel, az igazgatónő pedig partner volt ebben – fogalmaz.

Miután megérkezünk, a fiatalok kiözönlenek a nyílt terepre, majd előkerül a drón is, amelyről bőven kapnak információt a fiatalok és érdeklődve figyelik, mi mindent tud a gép. Hallgatnak Bergerre, ugyanis itt mindenki csak így nevezi az egyébként végzettségét tekintve magyartanárt.

– Nem vagyok gyógypedagógus, ezért nem is tudtam az elején, hogy miként kell bánni az autizmussal élőkkel. Eleinte szinte társukként kezeltek, ám mára kialakult a rendszer. Sok dolog ösztönből működik, hiszen ezekkel a gyerekekkel még inkább egy hullámhosszra kell kerülni – meséli, közben különböző eszközöket ad a gyerekek kezébe.

Fényképezőgépekkel, kamerákkal széled szét a csapat és igyekeznek szép fotókat, jó felvételeket készíteni, amiket aztán az otthonban megnéznek, feldolgoznak, összevágnak, zenét tesznek alá.

Norbi is serénykedik, portréfotót kell készítenie rólam. Azért elmondja, hogy ő is a médiával akar majd foglalkozni.

– Én 3D modellező és animátor szeretnék lenni. Sokat tanulunk Bergertől. Készítettünk már híradót, magazint, de a legjobban azt szeretem, ha terepre jövünk – teszi hozzá Norbi és kattint párat.

– Nehéz sokáig lekötni a figyelmüket – szól közbe Berger –, de már ezt is kitapasztaltam, mert mindegyikük más és más. Akik a szakkörbe járnak, alapvetően érdeklődnek e dolgok iránt. Van, aki a fotózást szereti, van, akit a hangok, a rádiózás érdekel. Van egy séma, ami szerint haladok az órákon, de sokat gyakorolunk. Már úgy indul az óra, hogy megkérdezem: mi a fotós legjobb barátja, és a gyerekek kórusban mondják: a fény. Kiderül, hogy Norbi a második otthonból kikerülő gyermek, aki ilyen irányban tanul tovább.

A médiaszakkör érdekes foglalkozás

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány fenntartásában működő gyöngyösi Autista Segítő Központ Magyarországon egyedülálló módon, több tagintézmény együttes, egymásra építő munkájával valósítja meg az autizmussal élő gyermekek és fiatalok, illetve az őket nevelő családok komplex megsegítését – ­ismerteti az intézmény igazgatója. Kis Erzsébet hozzáteszi, jelenleg csaknem ötven autizmussal élő fiatallal foglalkoznak. – Több szakkör is működik délutánonként az intézményben.

Kézműves-foglalkozás, zene- és hangszertanulás, masszírozás és mozgásfejlesztés is szerepel a palettán. A médiaszakkörünk először próba jelleggel indult, de a gyerekek nagyon megszerették. Mára már látni, hogy nemcsak érdekes, de hasznos időtöltés is ez, mert elsősorban pozitív élményt nyújt számukra. Emellett olyan modern eszközökkel is megismerkednek, amelyeket mi nem tudnánk számukra megmutatni. Valamint igen nagy szerepe lett a pályaorientáció területén is – összegzi a vezető.