A bölcsődei nevelőket méltatták Egerben

A Bölcsődék Napja alkalmából a Gyermekjóléti és Bölcsődei Igazgatóság szakmai programot szervezett kedden délelőtt az érintett szakembereknek. A Bölcsődék Napja 2010-től államilag elismert ünnep, amelyet miniszteri rendelet szabályoz.

Az országszerte rendezett konferenciák egyben ünnepélyes alkalmat adnak ahhoz, hogy köszöntsék a kisgyermekek nevelésével foglalkozókat.

A rendezvényen az Egri Közszolgáltatások Városi Intézményének (EKVI) éttermében Martonné Adler Ildikó, Eger város alpolgármestere köszöntötte a közel száz résztvevőt, akik a megyeszékhely négy bölcsődéjében kétszázhatvan kisgyermekről gondoskodnak, s ezen felül egy családi bölcsődei hálózatot is működtetnek.

A szónok ünnepi beszédében utalt arra, hogy mivel a kormány kiemelt feladatként kezeli a családok segítését, az elmúlt időszakban számos új bölcsőde épült-épül, illetve a régiek is megújultak. Az utóbbi években egyre több édesanya veszi igénybe a gyed-extrát, mivel a szülést követően sokan szeretnének visszatérni munkahelyükre, illetve a gyermekgondozás mellett munkát vállalnának. – A munkába álló anyák jól ismerik azt a traumát, amit a kicsitől való korai elválás jelent. Épp ezért nagyon fontos, hogy a bölcsődék olyan helyek legyenek, ahol kényelmes körülmények között, családias hangulatban, kiváló nevelők gondoskodnak a gyermekekről. Egerben és környékén biztosítottak ezek a feltételek – fogalmazott az alpolgármester, aki szerint a bölcsődei dolgozók munkája az egyik legösszetettebb és legsokrétűbb feladat.

A továbbiakban szakmai előadások hangzottak el. Dr. Sáfrány Judit, az egri Markhót Ferenc Kórház klinikai és mentálhigiénés szakpszichológusa a korai pszichés zavarok felismeréséről, s ennek jelentőségéről beszélt. Fónagy Miklós, a Bélapátfalvai Mentőállomás vezetője a leggyakoribb gyermek balesetekről, míg Erdélyi Krisztina gyógypedagógus az érzelmi intelligencia fejlesztésének lehetőségeiről tartott előadást.

A bölcsődék történetéről

Hazánkban 1852. április 21-én nyitották meg az ország első bölcsődéjét Budapesten, a Kalap utcában. Létrejöttük szorosan összefüggött a nagyipari termelés kialakulásával, különösen azokon a területeken, ahol igen sok női munkást foglalkoztattak, ilyenek a mosodák, textilgyárak. A világon az első bölcsődét Párizsban nyitották meg 1844-ben, s pár év múlva már közel 400 hasonló intézmény működött világszerte, elsősorban egyházi létesítményként. Magyarországon is megindult a szervezőmunka, és 1852 januárjában bölcsőde-egylet alakult Pesten Majer István püspök és nagyprépost, valamint Forrayné Brunszvik Júlia – Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda alapítója unokahúgának – támogatásával. 1916-ban Heim Pál a bölcsődék jobb működési feltételeinek megteremtésére alakult Stefánia Szövetség keretén belül elindította a Központi Védőnőképző Iskolát, hogy a gyermekeket gondozók nagyobb szakértelemmel végezhessék munkájukat.