Anyáról leányra száll ma is a gyöngyöspatai rétes receptje

Fehér abroszokkal leterített asztalokkal telt meg a helyi ­művelődési ház terme. Érkezésünkkor csaknem húszan állják körbe Hevér Gyuláné Ilonka nénit, aki éppen a rétes tésztáját keveri be. Helyiek, a környező településen élők és gyöngyösiek is eljöttek, mondja Fáczánné Czéh Kinga, a program megálmodója, szervezője. Hozzáteszi, hogy korábban is rendezett ilyen tanfolyamot a településen, és sokan jelentkeztek. Most a nagy érdeklődés miatt hirdette meg a helyi réteskészítés fortélyait bemutató órát. Almás és répás rétes is készül ma, és az egészen fiataloktól az idősebb korosztályig érkeztek érdeklődők, akik tanulják a technikát, másolják a kézmozdulatokat.

– Minden alkalommal más a segítőnk, de a végeredmény ugyanaz, gyönyörű, vékony tésztájú rezgős rétes. Több fontos és hasznos információkat is hallhatnak az érdeklődők – magyarázza a szervező.

Ilonka néni pedig sorolja a hozzávalókat, miközben megosztja azt is a közönséggel, hogy ezt a receptet a dédnagyanyjától örökölte. Mutatja a gyúrás technikáját is, s az asszonyok sorban nekilátnak a saját tészta összeállításának. – Én többfajta süteményt sütök otthon, de rétest csak újévre, mert akkor ezzel becsavarjuk a szerencséket is. Ezt a receptet azonban eddig nem ismertem – magyarázza Tátrai Józsefné, aki tésztájával még nincs egészen megelégedve.

Szemben vele Bereczné Lucsányi Mária dagaszt szorgosan. Azt mondja, ő sincs elveszve a konyhában, de mindig van mit tanulni, ahogy most is hallott újdonságokat és emellett még jó a közösség is vonzotta ide. Közben Ilonka néni mindenkihez odamegy leellenőrizni a tészta állagát. Kérdezem, elégedett – e a csapattal.

– Nagyon ügyesek, van akinek elsőre tökéletes lett, de természetesen mindenkinek segítek – szól, és szalad tovább.

Kelni hagyják a tésztát. Letakarva pihentetik húsz percig, addig a töltelék kerül sorra. Odalépek egy fiatalasszonyhoz, s kiderül, ez az első rétese. – Elég fárasztó a gyúrás, és nagyon ragad a tészta, de nem bánom, mert célom volt, hogy ezt megtanuljam, ugyanis a család nagyon szereti – árulja el Maka Orsolya.

Az asszonyok csevegnek egymással, átnéznek a másik asztalához, hogy megbizonyosodjanak, kinek miként sikerült az első munkamenet. A terítőre kerül aztán a rétestészta, és kezdődik a legnehezebbnek tűnő feladat, a nyújtás. – Nem baj, ha netán lyukas lesz, majd segítek, a lényeg, hogy nem kell félni tőle – biztatja a nőket Ilonka néni.

Végül minden résztvevőnek tepsibe kerül a kézzel nyújtott híres patai rezgőse, ugyanis, mint kiderült, igen egyszerű a titka ennek a süteménynek. Csupán jó liszt, megfelelő hőmérséklet, gyakorlás és persze sok év tapasztalata kell hozzá.

Ilonka néni szerencsére nem tartja titokban, így bárki megtanulhatja

Egy levél tésztájához kell 30 dkg finomliszt, 3 dl langyos víz 1 evőkanál tej, 1 mokkáskanálnyi 20 százalékos ecet, ugyanennyi só, egy evőkanál olaj és egy körömnyi élesztő.

A hozzávalókat a vízhez keverjük az olaj kivételével, mert azt a liszthez tesszük. Ezt összeállítjuk először kézzel, majd géppel is folytathatjuk. A lágy, de formázható tésztánkból gombócokat készítünk, leborítjuk egy nagyobb edénnyel, és pihenni hagyjuk. Húsz percet mindenképp, de az sem baj, ha többet. Fontos, hogy sütés előtt olajjal, utána pedig még forrón tejföllel kell megkenni, mert attól lesz puha a teteje.

A töltelék ízlés szerint lehet káposztás, répás, meggyes, mákos, túrós és ezek kombinációja – sorolja Ilonka néni, aki szerint a recept nem titok, szívesen megosztja.

Hagyomány ez megyeszerte

A rétes hazánkban feltehetőleg a XVI. században török hatásra honosodott meg. A mai formájú feltekert, töltött finomság a XIX. század elején alakult ki az Osztrák–Magyar Monarchia területén, azóta az ünnepi, lakodalmi étkezések hagyományos édessége. A nyújtott rétest megyénkben minden településen ismerik, ám helységenként eltérő módon készítik az asszonyok.