Befellegzett a málnának, ráfizethetnek a gazdák

A magyar málnának leáldozhat. A termelési nehézségek, a klímaváltozás és a munkaerőhiány miatt tizedére csökkent hazánkban a málnatermő területek mérete. Nagyrédén jártunk utána, hogyan élik meg ezt a megyénkben serénykedő gazdák. Fejlemény, hogy a kivibokor nem csak a hobbikertészek udvarát díszíti...

Juhász Marianna

Fotó: CZIMER TAMAS

A területalapú támogatási adatok alapján jelenleg mindössze 163 hektár málnatermő terület maradt hazánkban, amiből 12 hektár található Heves megyében. Ez drasztikus csökkenést jelent ahhoz képest, hogy egy évtizeddel ezelőtt csaknem ezer hektáron érett az országban ízletes bogyós. A málna termésmennyisége az 1990-es évek elején érte el hazánkban a csúcspontot, a KSH adatai szerint akkor 27 ezer tonna málnát termeltek. Ekkor a termelés mintegy 30 százalékát a háztáji kiskertek adták. Az akkori felvásárlási rendszer jó lehetőséget biztosított a családoknak a jövedelemkiegészítésre.

A pluszbevétel reményében megyénkben Nagyrédén foglalkoztak a legnagyobb területen málnatermeléssel. Erre még azok is vállalkoztak, akiknek a megélhetését egyébként nem a mezőgazdaság jelentette. A helyieken kívül több gyöngyösi is rászánta magát a gyümölcstermesztésre a bérelt földterületeken.

A nagyrédei Kővári Ferenc tizenhat évig málnázott. Feleségével 1986-ban határoztak úgy, hogy a bogyós termesztéséből származó bevétellel pótolják ki az akkor 120 ezer forintos Škoda árát, amire befizettek. – Mindketten alkalmazottak voltunk, a havi fizetésünk körülbelül hatezer forint volt. Két-három sor málnával azonban évente meg tudtunk termelni 4-6 mázsa gyümölcsöt. Ez akkor akár 36 ezer forintot is hozott a konyhára. Mivel nagyon jól megfizették a munkánkat, háromévi termésből megvolt az új autónk ára – emlékszik vissza nosztalgiázva Kővári Ferenc.

– Igaz, meg is dolgoztunk a pénzünkért. Mivel a málna folyamatosan érik, három héten keresztül a tűző napon szedte az egész család a gyümölcsöt, amit főként német exportra szállítottak. A délszláv háború idején, 1991–1993 között pedig szinte megháromszorozódott a felvásárlási ár, hiszen hiányzott a piacról a háborús országok termése.

A szúrós málnabokor egész évben munkát adott a háztájiban termelő családoknak. Képünk illusztráció Fotó: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap

– Nagyrédén a fél falu málnázott a szőlő mellett, szinte minden háznál volt ültetvény. Ma viszont már alig van valaki, aki vállalná a termesztéssel járó nehéz fizikai munkát, és a jelentős anyagi befektetést. A haszon minimális, legfeljebb tíz év alatt jönne össze egy autó ára. Az évtizedekkel ezelőtt termő tövek nagy részét állami támogatás híján nem is telepítették újra.

Kővári Ferenc tapasztalatait Szendrei László is megerősítette. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megyei elnöke elmondta: a rendszerváltás után a felvásárlási rendszer megszűnt, a feldolgozóipar leépült, a munka- és jövedelemviszonyok megváltoztak, s mindez negatívan hatott a termelési kedvre. Hevesben a háztáji kertekből másfél évtized alatt szinte teljesen eltűnt a málna. (A jelenlegi termőterületeket táblázatunk mutatja a kamara adataival. )

– A klímaváltozás az elmúlt években ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolta a termelést. Hazánk korábban a málna termeszthetőségének déli határán helyezkedett el. E bogyós, és vele együtt a szeder is speciális ökológiai körülményeket, hűvösebb, párásabb, csapadékosabb klímát igényel, hiszen eredetileg mindkettő erdei gyümölcs volt. Nehezen viselik a szélsőségeket. A forró, száraz nyarak és az enyhe telek együttesen nagy gondot okoznak – tette hozzá a szakember.

Nehezíti a magyar helyzetet, hogy a gyümölcs nemrégiben megjelent kártevője, a foltosszárnyú muslica ellen még nincs hatékony védelem. A munkaerőköltség is komoly summa, s ez is bizonytalanná teszi az illatos bogyóssal foglalkozó gazdák jövedelmét.

Szendrei László kiemelte: a mediterrán égöv északra tolódik, emiatt a málnatermesztésnek a klíma jelenleg éppen Lengyelországban a legkedvezőbb. Ott, habár a munkaerő költsége hasonlóan alakul, mint nálunk, az éghajlat a húsz évvel ezelőtti magyarországihoz hasonló. A lengyelek az ipari feldolgozást célozzák meg, a betakarítást nem kézzel, hanem géppel végzik, ez javítja a gazdaságosságot.

Új fajtákkal kísérleteznek
Szenrdei László, a NAK megyei elnöke hangsúlyozta: a megváltozott körülmények ellenére nálunk sem kell felhagyni a málnával, hiszen a szabadföldi munkának van alternatívája. Fólia alatt is megterem a málna, ez azonban jelentős beruházással jár. A hazai málnatermesztés fejlesztéséhez jó alapot adhatnak a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központban folyó kutatások. A bogyós gyümölcsök fajtanemesítésével, adaptációjával, valamint a termesztési kísérletekkel olyan málnafajták nemesítésén dolgoznak, amelyek jobban tűrik a melegebb, aszályos időjárási viszonyokat. Mások alternetívát keresnek: több dunántúli gazda alapozza a jövőjét a málna helyett a kivi termesztésére.

Megyénk idei málnatermesztése