Tízesztendős lett a három hatvani ikerlány: Dori, Evi és Vivi

– Eszti! Eszti! Eszti! – ujjonganak egyszerre hárman: Dori, Evi és Vivi. Összeölelkeznek és ugrándoznak örömükben. Ebéd után mindhárman átmehetnek játszani a barátnőjükhöz, akivel osztálytársak a hatvani 5-ös suliban. Egy-két mondatot váltanak, aztán Eszti beszáll az apja kocsijába, és elhajtanak. A három testvér pedig tovább folytatja a sulijuk előtti széles járdán való siklást: ketten gördeszkán, a harmadikuk görkorin.

– Nagy barátnők! – mosolyog a hármasikrek édesapja, Gombos Zoltán. A lányok épp a minap töltötték be a tizedik életévüket. – Nagy a mozgásigényük, Evi focizik a Góliátban. Leginkább a középpályán érzi jól magát. Tóth Péter edzi, aki az 5-ös suliban testnevelőtanár. Vivit is leigazolta az FC Hatvan. Dori erőssége az éneklés, Kiss Ági tanárnő énekkarába jár. Emellett mindhárman Valló Kriszta tanárnőnél lesik el a kézilabdázás csínját-bínját. Tavaly részt vettek egy egri tornán.

– Na, és hogy tanulnak?

– 4-es, 5-ös! Osztályfőnökük, Orjovics Mónika meg van elégedve velük.

– Szülinapi ajándék...?

– Dori tabletet kért, Evi és Vivi gördeszkát. Tavaly okostelefont kaptak.

Az 5-ös sulitól csak pár lépésre lakik a Gombos család. Ahogy a gyerekek cseperedtek, úgy lett egyre szűkebb az ötvenöt négyzetméter. Húsvétkor nagyobbra kellett cserélniük az ágyakat, de a konyhában sem férnek már. Kertes ház után néztek, és épp a napokban írták alá az adásvételi szerződést egy újhatvani portára. A lányok továbbra is az 5-ös suliba járnak majd. Döntő érv volt, hogy az osztályukban vannak a barátaik, s különben is a szomszédos lakótelepen érzik magukat otthon. Szerencsére a közlekedéssel sem lesz semmi gondjuk, hiszen a helyi járat Béke úti megállója közel van, onnan meg ripsz-ropsz, bebuszozhatnak az óváros központjába. A családnak van egy Suzukija, lassan azt is le kéne cserélni, ha engedné az eklézsia. A lányok álma valószínűleg hamarabb teljesülhet: szeretnének egy kutyát, amivel kedvükre futkározhatnak az udvarban. Addig maradnak a hörcsögök, mert azok a lakásban is szépen megvannak.

– Dori! Evi! Vivi! – kiált a lányok után Zoltán. – Gyertek, kész az ebéd!

Tímea asszony másfél évtizede hagyta maga mögött Paksot, hogy a Bosch felhívására itt vállaljon munkát. Zoltán akkor már az üzem dolgozója volt, ott sikerült egymásba habarodniuk. Szerelmük gyümölcse a három lányuk. A kezdeti időszakban egy családsegítő vette át a gyerekápolás némely terhét. Mostanában az jelenti a segítséget, hogy az édesanyjuk nappali beosztásban dolgozhat, reggel 8-tól délután fél 5-ig. Az édesapjuk viszont tizenkét órázik.

A lányok kipirulva koriznak Zoltánhoz. Igen jó a kedvük, mert a vasárnapi ebéd után mehetnek is játszani a barátnőjükhöz, Esztiékhez.