A Heves megyei vadászoknak hála jövőre is szép agancsokat növeszthetnek a nagyvadak

A téli vadetetésről Kovács István János, a Magyar Országos Vadászkamara Heves megyei Szervezetének titkára a Heol kérdésére azt mondta, hogy a vadászatra jogosultak egyik legfontosabb tevékenységéről van szó. Azért kell nagy figyelmet fordítani rá, mert a korszerű mezőgazdasági művelés miatt az őszi betakarítás után alig találni szántatlan tarlót, ami a vadnak télen táplálékforrás lehetne.

A szakember szerint az intenzív etetés időszaka az időjárástól függően fél évet jelenthet, októbertől március vé­géig tart. Nem a mennyiségre kell törekedni elsősorban, hanem a rendszerességre és a kijuttatott takarmány minőségére. A vad igényes a táplálékra, ezért alapvető érdeke a vadgazdának a jó minőségű takarmány használata.

– A szeptemberi szarvasbőgés vagy az októberi dámbarcogás jelentős testsúlyveszteséget okoz a hímeknek, amit célszerű minél gyorsabban pótolni – mondta a vadászkamara megyei titkára.

A kiegészítő takarmányozás a trófeaminőség alakulásában is nagy szerepet játszik a szakember szerint. Ennek oka, hogy a szarvasfélék hullajtják agancsukat, az új felrakásához pedig megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyag szükséges. Különösen igaz ez az őzre, hiszen a téli, táplálékban szűkös időszakban történik az agancsfelrakás. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy nagyvadjainknál a vemhesség is tart ezekben a hónapokban, ami szintén fokozza a táplálékigényt. A kitett etetőanyag egyébként elsősorban szemes-, lédús és szálastakarmányok együttese szokott lenni. Az apróvad számára különösen fontos a megfelelő téli takarmányozás.

– A fagyok beállta előtt lédús zöldtakarmányokat, répát és tökféléket is ki kell juttatni a területre. Fontos megemlíteni a sózók szerepét, ugyanis a vadnak nyalósót kell kitenni – mondta Kovács István ­János.

A kamara titkára azt is elmondta, hogy az etetés főként a hivatásos szakszemélyzet dolga. A szálastakarmányokat főként szénarácsos nagyvadetetőkből etetik, amelyekben minőségromlás nélkül elfogyasztásukig megvédhető az élelem az időjárás viszontagságaitól. A tálcákat és vályúkat a lédús és szemes takarmányok esetében szükséges használni. Az etetőket a vadásztársaságok, vadgazdálkodók saját maguk készítik.

– A téli vadetetés az erdész, a mezőgazda, a vadász békés együttélését szolgálja, célja, hogy a vad helyhez kötődjön. Megfelelő és céltudatos vadtakarmányozással a trófeák minősége javul, az elhullás és a vadkár mértéke is csökkenthető – tette hozzá a kamara megyei titkára.