Kitépték a gazdája öléből, s megölték az apró kutyát

A középkorú hölgy még mindig a történtek hatása alatt áll, pedig már eltelt néhány nap azóta. Fájdalmát felerősíti, hogy azon a helyen idézzük fel a támadás körülményeit, ahol az megtörtént. Beszélgetésünk során tekintete az aszfalt felé kalandozik, ahol talán még a vérnyomokat is látni véli, pedig már nincsenek ott foltok.

Reggel hét óra körül, amikor a gyerekek már elindultak iskolába, Samukát kihozta a Liszt Ferenc úti emeletes házból, ahogy mindig is tette az évek során. A rutint azonban, attól kezdve, hogy szinte a semmiből feltűnt két nagyobb kutya, felváltotta a kétségbeesés. Felkapta, és óvón magához szorította a kis kedvencet, ám ez sem segített: az erős négylábúak fellökték őt, és elragadták tőle Samukát.

Végig az ösztön irányította őket. Nemcsak kivégezték az ölebet, hanem a tehetetlen, elgyengült, majd hamarosan teljesen kivéreztetett jószágot még legalább negyedórán át marcangolták, mindezt a gazdája szeme láttára. Az sem segített, hogy több járókelő is felfigyelt a morgásra: ki forró vízzel, ki csődarabbal próbálta jobb belátásra bírni a megvadult négylábúakat – eredménytelenül. Miután végre befejezték a vérengzést, elballagtak. Az egyiket hamarosan befogták, de a másik még órák múltán is a telep más részein kóborolt, mígnem rács mögé került az is.

Samukát azóta eltemették, megmaradt eleségét, ­játékait odaajándékozták az egyik menhelynek. Gazdája látleletet vetetett, mivel a földre kerülve kisebb sérüléseket is szenvedett, majd feljelentést tett a rendőrségen. Valamint a jegyzőt is értesítette, noha tudja, kedvencét senki és semmi nem adhatja vissza. Azt mondja, szíve szerint nem is beszélne a történtekről, csak azért idézi fel, hogy mások tanuljanak belőle. Így például a gyerekek, akik ezen az útvonalon járnak iskolába, a magatehetetlen idősek, akik aligha lennének képesek védekezni az ösztöneik által vezérelt állatok ellen. S mindenekelőtt azok az ebtulajdonosok, akik nem teszik meg a kellő intézkedéseket, hogy hasonló eset soha többé ne forduljon elő.

A mostani alkalommal feltételezhetően utóbbi történhetett: a támadó kutyák egy olyan telepről szöktek ki, ahol jelenleg semmiféle tevékenység nem zajlik. A kapuján tábla, miszerint – erről mi is meggyőződtünk – kiadásra hirdetik az ingatlant. Kérdés, ki eteti, gondozza az ott „lakó” négylábúakat.

Szomorú apropója a történteknek, hogy az egykori bányásztelepülésen alig pár hónapja szigorítottak az ebtartás szabályain. Így megbüntethető például, aki ­közterületi játszótérre kedvtelésből tartott állatot bevisz vagy beenged, aki kóbor állatot etet, itat, közterületre szoktat. S aki a kedvtelésből tartott állatot – a mozgáskorlátozottakat segítő eb kivételével – vendéglátóhelyre, a piacra vagy a temetőbe, közintézménybe, ügyfélforgalmat bonyolító helyre beviszi, vagy aki bekerítetlen ingatlanon ebet szabadon tart.

Régi igazság: minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Vagy betartatnak.

Gyakoriak a kutyatámadások

A környéken az utóbbi időszak legbrutálisabb kutyatámadása Hatvanban történt 2018 őszén. Ekkor egy idős ember volt az áldozat. Amint arról annak idején beszámoltunk, a beteg hölgy otthon feküdt az ágyban, mikor saját kutyája megtámadta. A karján és az arcán lévő lágyrészek sérültek meg. A környéken élők azt mondták: a nagy testű harci eb pár héttel korábban egy kislányt is megtámadott, őt a combján harapta meg. Az asszonyt helikopter szállította kórházba, de életét a gondos kezelés ellenére sem tudták megmenteni. Pár nappal ezelőtt pedig egy Csepelen történt eset foglalkoztatta a közvéleményt: egy elszabadult eb szétmarcangolt egy nőt s annak mentett kutyáját. Sétáltak, amikor az állat váratlanul rájuk támadt. Többen az utcára rohantak, de alig bírták megfékezni az őrjöngő kutyát.