Magyar taxisofőr az ausztrál bozóttüzekről: próbálunk pozitívak maradni

Ausztrália augusztus és szeptember óta nem más, mint a földi pokol, ugyanis azóta küzdenek a tűzzel megállás nélkül. A kontinens szélsőséges időjárási körülményei egyre súlyosbítják a bozóttüzeket. Január elején Sydney környékén a hőmérséklet már meghaladta a 48 Celsius-fokot, ennek tetejébe még a szél is rákapcsolt, sok helyen elérte a 80 kilométeres sebességet óránként. Csapadék nincs, a szárazságban egyre jobban terjednek a futótüzek.

Január 4-én, szombaton Penrith elővárosában 48,9 Celsius-fok volt, ezzel ez lett a világ legforróbb pontja azon a napon. Canberrában is megdőlt a melegrekord, ott 44 Celsius-fokot mértek. Az állatvilágot sem kíméli a tűzvész, a becslések szerint már 500 millió állat vesztette életét a vadonban – számolnak be a tudósítások a földrészt érintő természeti katasztrófáról.

A távolból is egyre inkább aggódunk, ezért a több évtizede Ausztráliában élő ismerősünket kérdeztük arról, miként telnek a távolból földi pokolnak tűnő vidéken a hétköznapok. Micski Csaba több mint harminc éve költözött ki Ausztráliába. Ott alapított családot, taxisofőrként dolgozik, lánya, Lexi pedig most szerzett diplomát pszichológia szakon. Érdeklődésünkre elmondta, hogy ők a kiterjedt tűzesetektől szerencsére távol élnek.

– South East Queenslandet, Brisbane-t nem érintik a tüzek, néhány napja azonban a füst itt is beborította a környéket. Nálunk jelenleg 34–40 fok van, ami a magas páratartalom miatt melegebbnek tűnik. Természetesen figyeljük a híradásokat, és sajnálunk minden menekülni kényszerülő embert, az elpusztult állatokat, de ezenkívül nem sok mindent tudunk tenni – számol be.

– Azt mondhatom, hogy errefelé az élet normális mederben folyik. Pár napja jártunk az innen hatvan kilométerre lévő Gold Coaston. Ott most főszezon van, több százezer ember nyaral. A bushfire, azaz az erdőtűz ezen a földrészen egyébként az élet része, minden évben felbukkan a jelenség szeptember és április között, a forróságban. Most annyi a különbség, hogy sokkal több van belőle, és nehezebben tudják megfékezni az erős szél miatt – mondja ismerősünk.

– Mindenki reménykedik, hogy érkezik egy nagyobb eső, bár ennek kicsi az esélye. A bozóttüzek nagyon gyorsan terjednek a szél miatt, és nagyon félelmetesek. Itt az a közvélekedés, hogy a tüzek közel felét idióta gyerekek és felnőttek okozzák, direkt tűzgyújtással. A ­többi feltehetően öngyulladás az embertelen hőség, a szárazság és az erős szél miatt. Ilyenkor elég egy eldobott, égő csikk is... – folytatja.

Csaba azt is hangsúlyozza, hogy a pánikkeltés nem segít a bajban. Aki teheti, olyan szervezeteknek adakozik, melyek képesek menteni a menthetőt. A híradásokban beszámolnak a fejleményekről, ám a hangsúly az összefogáson, a jó példákon van. Senkinek nem érdeke, hogy az emberek depresszióba süllyedve várják a végítéletet.

– Tisztában vagyunk a dolog súlyával, de próbálunk pozitívak maradni a bajban is, és azt keresni, miként segíthetünk. Rendszeresen olvasom a nagy nemzetközi hírportálokat, s azt is, miként tálalják a katasztrófát. Néha az az érzésem, hogy túldramatizálják a történteket. Olyan hírt is olvastam, hogy már az egész földrészt elborította a füst, ez azonban így nem igaz. Néhány sziget valóban veszélyben van, de ez a kontinens hatalmas – magyarázta a kinn élő magyar.

Micski Csaba úgy gondolja, a pozitívumokról is többet kellene beszélni. Arról például, hogy Steve Irwin – ő a Krokodilvadász néven ismert ausztrál természettudós és televíziós személyiség, aki 2006-ban vesztette életét –, családja óriási erőfeszítéseket tesz az állatokért. Eddig több mint 90 ezer állatot mentettek meg, és gyógyítják őket.

Az Ausztráliában lakó férfi szavait úgy összegezhetjük: tisztában kell lenni a katasztrófa mértékével, súlyával, de azzal még inkább, hogy mindezt nem pánikkeltésre kellene használni. Hanem inkább arra, hogy az embereket felelősségvállalásra és ­cselekvésre késztessük. A legtöbbet azzal tehetjük, ha mindenki a saját környezetében rendet tart, igyekszik minél környezettudatosabban élni, s a lakóhelyén jobban vigyáz a természetre. Szerinte ugyanis a bajban cselekedni kell, és nem sopánkodni.