A klímaváltozásról is közérthetően, a mai gyermekek nyelvén szól az ostorosi grafikus

– Minek köszönheti a felkérést erre a könyvre?

– A Móra Kiadó szerkesztette a kötetet, s ismerték már a stílusomat, az pedig megfelelt az elvárásoknak. A régi gyerekkönyvek stílusát ötvözöm a mai modern elképzeléseimmel egy érdekes technikával. Egy adott színpalettával dolgozom, aminél több rétegben kerülnek egymásra a színek, ezzel újabbakat hozok létre. Próbáltam olyan stílust kialakítani, ami több korosztály számára is izgalmas lehet, ez főként a karaktereimnél érzékelhető leginkább.

– Említette, hogy két mesét kapott feladatul. Melyek voltak ezek, és miről szólnak?

– Az egyik Vígh Balázs Rosszcsontok című meséje, amely egy Gaia nevű kislányról szól, aki ajándékba kap egy házi kedvencet. Ez pedig a Föld... Mint minden kedvencre, erre is vigyázni kell, gondoskodni kell róla, de ez nem mindig sikerül. A Föld esetében kihívást jelentenek a légkört romboló repülők, a cunamik, a klímaváltozás.

– Mindezt érthetően kell elmondani a gyermekeknek...

– Igen, amit mi a környezetünkkel elkövetünk, azt a mese nyelvén a gyerekeknek kellett szövegben és képileg is elmagyarázni. Hogy megértsék, mi milyen veszélyeket rejt. S mindezt úgy, hogy ne legyen riasztó, hanem érthető, értelmezhető. A másik mese Garaczi Zoltáné, aki Alexejről, az orosz jegesmedvéről írt. Alexej Magyarországra vágyik, de csak az állatkert az, ahol az emberek úgy gondolták, hogy helyt adhatnak neki. Azt mondták neki, hogy fantasztikus élményben lesz része, de rá kellett ébrednie, hogy nem így van. Wellnesst ígértek neki, kaviárt, de nem azt kapta, amire számított. Szereplőink, a három jegesmedve egymással beszélgetnek az állatkert falain belül, és a háttérben a tömeg eszeveszettül kattintja a fotókat a cuki jegesmedvékről. Többet nem szeretnék elárulni, olvassák el a tanulságos történetet!

– Garaczi Zoltán, a szerző maga is nagyon meg volt elégedve az illusztrációval. Mi az ön által keltett vizuális hatás titka?

– Azon kívül, hogy digitálisan készítem el a karaktereimet, több színt helyezek egymásra, mintha átlátszó üveglapok lennének, az egyik átüt a másikon, így keletkezik az újabb szín. Ezeket a foltokat el is szoktam tolni egymáson. Így még inkább érzékelhető a rétegek hatása és az egységes színvilág. Remélem, a gyerekek is szeretni fogják, hiszen még csak most került a boltokba a könyv.

– A Móra Kiadó, mint a tavalyi pályázat nyertesét kérte fel erre a feladatra. Beszéljünk erről a díjnyertes munkáról! Mi volt ez és mit kapott érte?

– Egy japán–magyar képes szótárt készítettem a pályázatra. Egy japán szakos ismerősömet, Kocsis Ákost kértem meg, hogy fordítsa le az alapszókincset, és én megpróbáltam értelmezni, összevetni a két kultúrát. Mondok egy példát! Az otthon kategóriában a jobb oldalon a japán berendezések és annak nyelvi megfelelői, bal oldalon pedig az európai bútorok szerepeltek. Így a kultúrák közti különbség is remekül érződik. Nagyon élveztem ezt a munkát, sok örömet adott.

– Nyilván nagyon jó tanárai voltak. Kit említene meg?

A szakdolgozatomat a mai kortárs gyermekirodalom illusztrációjából állítottam össze. Gallusz Gyöngyi volt a témavezetőm. A témát nekünk kellett kitalálni, s ő sokat segített az illusztrációk kiválasztásában s egyáltalán a diplomamunka elkészítésében.

– Hogyan tovább?

– Egyelőre szabadúszó grafikus vagyok. A Covid–19-karantén előtt külföldön próbálkoztam, kimentem Angliába szerencsét próbálni. Épp csak megérkeztem ­Nottinghambe, ahol a barátnőmnél kaptam szállást, s kerestem a lehetőségeket, de máris hazaszólított a járvány. Most többfelé próbálkozom. Textiltermékek dekorálásával is foglalkozom jelenleg, kézműveskedem. A környezettudatosság igen fontos az életemben, például olyan tárgyakat is készítek, melyek a műanyagok kiváltására alkalmasak, és várom az újabb illusztrátori feladatot is. Az is elképzelhető, hogy vállalkozásba kezdek, s továbbtanulok tervezőgrafikus szakon.