Így tiltakozott Eger a békeszerződés ratifikálása ellen 100 évvel ezelőtt

EGRI NÉPUJSÁG. POLITIKAI NAPILAP.

1920. OKTÓBER 28.

Tiltakozás a békeszerződés ratifikálása ellen.

A Területvédő Liga Eger város és vidéki körének elnöksége a következő felirattal fordult a Nemzetgyülés elnökéhez:

Nagyméltóságu Elnök Úr! Kegyelmes Uram! Eger városának és Heves vármegyének törhetetlen hazafiasságu lakossága immár két izben (az 1920. január 24.-iki és május 13.-iki népgyüléseken) tiltakozott a területrabló, gyalázatos és igazságtalan békeszerződés ellen. Ez a tiltakozás a következmények feltárása és megfontolása után jött létre, s a tömegek lelkében élő elszánt akaratot mutatja. Szent István koronájának területét ez az elszánt akarat fogja visszaszerezni és megvédeni. Most, amikor hataloméhes kapzsi ellenségeink az ugynevezett béke ratifikációját követelik, szabadjon Nagyméltóságod utján a Nemzetgyülésnek tudomására hoznunk, hogy Eger város és Hevesvármegye közönségének sem véleménye, sem elszántsága, sem az őseink vérével szerzett és ezeréves kulturmunkájaival fenntartott haza szent földjéhez való ragaszkodása nem változott. Esdve kérjük a Nemzetgyülést, hogy ezeréves Corpus Jurisunk lapjaitól tartsa távol azt a szégyenfoltot, amit a békeszerződés ratifikálása jelentene. Hódoló mély tisztelettel Dr. Molnár Kálmán a Területvédő Liga Eger város és vidéki körének elnöke.

Ugyanily tartalmu levelet intézett az elnökség Dr. Nagy János nemzetgyülési képviselőhöz, azon kérelemmel, hogy szavazatát a békeszerződés ratifikálása ellen adja le.

OKTÓBER 28.

Türelmetlenek szomszédaink.

(Bécs). A Mittagpost állitólag hivatalos diplomáciai forrásból szerezte azt az értesitést, hogy az ántánt Magyarországot a szomszédos államok unszolására szólitotta fel ultimátumszerüen a békeszerződés ratifikálására. Erre a lépésre a nagykövetek tanácsa a Kisántánt sürgetésére határozta el magát. Valószinü, hogy a ratifikálás határidejét kitolják nov. 18-áig. Sőt lehetséges, hogy még ujabb halasztást is adnak. Magyarország biztosan számithat a békefeltételek enyhitésére.

OKTÓBER 30.

Ezer évig.

Itt laktak velünk egy hazában és megmaradtak tótoknak, ruténoknak és horvátoknak s a többi oláh, szász, rác megtartotta köztünk nemzetiségét. A mi őseink nyugodt hazává tették országunkat és megvédték őket tatártól és töröktől, egy részének mi adtunk hazát és hazánkban, a mi véreink jogát kiterjesztettük őrájuk is, ették a mi kenyerünket és sohasem voltak mostoha testvérei a magyarnak. Megőrizték, fejlesztették nyelvüket, megtartották szokásaikat, a magyar egyetem nyomdájában nyomtatták ki irodalmi termékeiket, s a magyar állam nyomdájában készültek az ő nyelvükön irt iskolakönyveik.

Az ő vezetőik pedig, mint megannyi Judás, esengő pénzen adtak el bennünket a mi ellenségeinknek. S a mi testvéreink, akiket mi azoknak tartottunk, mint a hütlen élettárs, kacsingattak kifelé, a csábitó felé. Most ott vannak a csehet, a rácok, a románok karjaiban. Elérték, ami után epekedtek! És ime a tótság elégedetlenkedik, ezer év alatt nem lázongott annyit, mint most egy év alatt. A horvátoknál parasztlázadások bizonyitják, mily boldog a nép a hóditók karjaiban. A szászok hangosan követelik uj hazájuk országgyülésén, hogy tartsák meg velük szemben a magyar törvényt, amelynek azelőtt esküdt ellenségei voltak.

S a hóditó hatalmak? Meg sem tudják becsülni az ebül gyütt vagyont. Kapkodnak és fészkelődnek és kisántántot játszanak s erőlenségük tudatában szövetséget kovácsolnak a magyar ellen. Érik a gyümölcs, a gonoszság gyümölcse. Kedves magyarom, ha mi jobban megértenénk egymást, nem rontanánk a tekintélyünket a külvilág előtt, egynémely gyümölcs már is az ölünkben lehetne!

NOVEMBER 12.

Erdély még nem a románoké.

A bukaresti Avantui „A magyar béke” cimű cikkében ezeket irja: „A békeszerződés ratifikálása nem tünteti el a magyarok és románok közti egyenetlenséget. Sem a párisi határozat, sem a kamarai vita nem oldja meg ennek az Erdélynek a problémáját, amelynek története a magyarok és románok közti küzdelmekkel van telitve. Erdély földje ezer évig magyar birtok volt, városai a magyar mult emlékei. Ne áltassuk magunkat, mert ezer és egy érv szól önáltatásunk ellen. (…) Magában az ország belsejében mindent el kell követni, hogy az évszázados egyenetlenséget a megbékülés váltsa fel.”

Ajánlóképünk illusztráció. Fotó: Shutterstock