Tanár lenni mindig, minden körülmény között – vallja az egri tanárnő

A koronavírus, illetve a járvány következményei sokunk életét fenekestül felforgatták. Emberek váltak munkanélkülivé, vesztették el biztos megélhetésüket. Voltak olyanok is, akik éppen nem vesztették el az állásukat, de a mindennapjaik teljesen átalakultak. Ide tartoznak a pedagógusok is. Egy kávé mellett volt vendégünk Sipos Zsuzsa tanárnő, aki odaadásával, sziklaszilárd elhivatottságával, erős kötelességtudatával és szakmája iránt érzett szeretetével kiérdemelte az Eger Város Kiváló Pedagógusa címet is, mint azt megtudhattuk az idei Pedagógusnapon.

Azt, hogy a díj jó helyre került, kollégái és diákjai elismerő szavai is alátámasztják. Arról beszélgettünk, hogyan változtak meg hétköznapok a különleges jogrend ideje alatt. A tanárnő már több mint húsz éve tanít az egri Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlóiskolájában.

Sipos Zsuzsa a magyar nyelvtan- és irodalomórák tartása mellett azonban tevékenyen részt vesz az iskola munkájában más területeken is. Ő vezeti be például az Eszterházy Károly Egyetem tanár szakos hallgatóit az irodalomtanítás módszertanának rejtelmeibe. Elmondása szerint szép reményekkel és nagy tervekkel indította ilyen téren is a 2020-as évet.

– Az egyetemmel együttműködve vezető- és mentortanári feladatokat is ellátok – avatott be munkájába Sipos Zsuzsa. – Idén is több egyetemi diákom volt, akiket én oktathattam a magyartanítás csínjára-bínjára, amit azonban a járványügyi védekezés apropóján meg kellett szakítanunk, illetve a távoktatás keretein belül lebonyolítani. A hallgatókkal való munka átalakult, így már nem volt ugyanaz: a személyes találkozás hiánya nagyon megviselt engem és az egyetemistákat is. Egy rendkívül szorgalmas és kreatív csapattal kezdtem meg a munkát, így különösen fájó volt, hogy bár az oktatás nem ért véget, de találkozni már nem tudtunk. Bár sokunkban aggodalmat ébresztett a vírus és az egyre csak növekvő betegek száma, azon a bizonyos pénteken még senki sem gondolta, hogy hosszú hetekre az az utolsó nap, amit az iskolában tölthetnek a pedagógusok a gyermekek társaságában. Hétfőn érkezett a hír, pontosabban a rendelet, hogy az oktatás másképp folytatódik. Ehhez még csak hasonlóra sem volt példa, mióta pedagógusként tevékenykedem. A tanári kar egészét sokkhatásként érte a bejelentés.

A tanárnő azt is említette, hogy hamar fel kellett ocsúdniuk a meglepetésből, ugyanis már a keddel indulóan el kellett kezdeniük a digitális tanítást. Ez azonban nem csak a diákoknak, de a tanároknak is kihívást jelentett. A tanév új platformok igénybe vételével folytatódott, melyek használata nem volt magától értetődő. Akadtak olyan családok is akik nem engedhették meg maguknak az új tanítási stratégia elengedhetetlen eszközeit. Számukra az iskola biztosította az elektronikai cikkeket.

– Az első három hét volt a legkritikusabb időszak. Olyan programok használatát kellett elsajátítani, mint a Zoom és a Google Classroom. Ezek a szoftverek biztosították a valós idejű órák megtartását számítógépeken keresztül, élő videó formájában. Ez nem csupán a tananyag legoptimálisabb lebonyolítása szempontjából volt a legjobb megoldás – tette hozzá. – Az egyik legfontosabb cél, amit tanári kar és én is szem előtt tartottunk, hogy a gyerekek érezzék, hogy még ilyen körülmények között is mellettük áll tanítójuk, tanáruk.

Aki egy kicsit is ismeri Sipos tanárnőt tudja róla, hogy egy nagyon lelkiismeretes, segítőkész embert tisztelhetünk személyében, ezért különösképpen szívén viselte a gyermekei sorsát.

– Annak ellenére, hogy eleinte élvezték a nebulók, hogy nem kell iskolába menni, idővel, a fizikai közelség hiánya őket is megviselte. Az osztálytársak hiányolták egymást, sőt, még a tanárokat is. Jó hír azonban, hogy a jelenség negatívan nem befolyásolta teljesítményüket, legrosszabb esetben is mindenkinek sikerült megőrizni a távoktatás előtti szintjüket. De voltak olyanok is, akiknek a jegyei javultak. Ez annak köszönhető, hogy a digitális világban könnyebben tájékozódó diákok jobban ki tudtak bontakozni, megmutatni, hogy a gyermeki kreativitás nem ismer határokat. Hogy ezt bizonyíthassák, folyamatos projektmunkákat biztosítottunk a számukra, ahol megcsillogtathatták a tehetségüket. Annak érdekében, hogy feldobják a digitális tanórák hangulatát, a tanárok mindent bevetettek. Ilyen volt az a rendhagyó óra is, ahol Molnár Ferenc egyik leghíresebb műve, A Pál utcai fiúk volt a téma. A gyerekeknek és természetesen nekem is úgy kellett felöltözni, mintha éppen a Grundon lennénk. Ilyenkor könnyebb volt elviselni köztünk lévő távolságot – osztotta meg nevetve.

Beszélt arról is, hogy ha kellett, egy-egy osztályt kisebb csoportokra bontottak, hogy hatékonyabban működhessen a tanítás és a tanulás, még ha ez számukra dupla annyi munkát is jelentett. Nem kímélték magukat, újra és újra leadták ugyanazt az anyagot, ha szükséges volt. Nem egy pedagógus virrasztott éjjelente a számítógép mellett. Mégsem maradtak azonban egyedül ezekben az időkben sem, a szülők folyamatosan támogatták őket, ösztönözték a gyermekeiket, amivel igen nagy terhet vettek le vállaikról. A tanárnő azt is megjegyezte, hogy érdemes a legnehezebb pillanatokban is keresni a szépet.

– Igaz, hogy sok, már hagyománynak számító eseményünk, mint a bolondballagás elmaradt, egy búcsútalálkozást mégis megszerveztek a nyolcadikosoknak, ahol a szülők is jelen lehettek, de pont emiatt, zártkörű jellegénél fogva, sokkal családiasabb és meghatóbb volt az elköszönés.

Sipos Zsuzsa elismerte, az elmúlt hónapok próbára tették a tanárokat és a diákokat egyaránt, de a hosszú és kitartó munka kifizetődött: ezt mutatja a szülők visszajelzése is. A tanév végén ugyanis a tanárnő szavai szerint a szülők kaptak egy kérdőívet, melyet aztán kitöltve vissza kellett juttatni az iskolának: nagy részük meg volt elégedve a pedagógusok munkájával, pozitívan értékelték a hozzáállásukat és az erőfeszítéseiket.

Az, hogy sikerült átvészelni az elmúlt hónapokat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy szeptembertől újra a hagyományos formában folytatódhat az oktatás. Egy esetleges második hullám veszélybe sodorhatja a visszaállást, de már nem fogja felkészületlenül érni az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlóiskoláját.

– Az iskola tanárainak a nyári hónapok alatt ki kell dolgozniuk egy digitális stratégiát tantárgyakra és osztályokra lebontva, egy teljesen új, a távoktatás esetére megalkotott keretrendszerben. Ennek ellenére szívből remélem, hogy már a termeinkben köszönthetem újra a tanulóimat, mert az iskolánál jobbat még nem találtak ki – zárta a tanárnő.