Nagyüzem a madármentőknél: szeretgetni kell néha a bekerülő madárfiókákat, de okosan nevelni is

A fiókaszezonban kerül be a legtöbb madár a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felnémeti madármentő állomására. A nemrég elengedett baglyok és szalakóták is ott nőttek föl.

– Csak én dolgozom ezen a telephelyen, ahol jelenleg még két egerészölyv vár arra, hogy szabadon engedjük. A többi fióka nevelés alatt, nagy röpdékben van – mondta Kelemen Tamás, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság madármentő munkatársa.

A tél és a tavasz időszakában hetente kettő-tíz madár szokott érkezni, amelyek legyengült állapotban vannak. Ilyenkor megnő azoknak a bekerülő példányoknak a száma, amelyek eleve a települések közelében élnek. Ezek a kistestű ragadozók, énekesmadarak, tőkésrécék, nyári ludak, amelyek sokszor kerülnek slamasztikába. De nagyobb vizek környékén a bütykös hattyúk is mentésre szorulhatnak. Tavasztól nyár végéig pedig a fiókaszezonban jelentősebb számú vendég van az állomáson.

– A madármentés előnye és egyben hátránya is, hogy ez némileg magányos műfaj. A madár érdeke, hogy egy személyhez kötődjön, de ne túlságosan. Nem jó az érintés mellőzése sem, mert a szülő is „szeretgeti” őket. Főleg a baglyoknál figyelhető meg, hogy kedvelik, ha a tarkójukat vakarják, de az énekesmadarak, nappali ragadozók, a galambfélék is kurkásszák egymást. A varjak esetében pedig, a kutatások szerint, a szülők egész életükben megismerik fiókáikat. Nem szabad túlszeretgetni sem őket, mert az káros bevésődéshez vezet, az ember lesz a szülő, a fajtárs. Éppen ezért minél hamarabb nagyobb társak közé, természetszerűen berendezett röpdébe kell tenni őket, így minimalizálni a kötődést – magyarázta Kelemen Tamás.

A madarak nevelése közben fajazonos mintázatú maszkot, ruhát használnak. A kisebbeknél elég egy kesztyű, a nagyobb madaraknál álarcot vesznek fel, míg a nagyoknál (gémeknél, kócsagoknál) előfordult, hogy egész alakos ruhában idézik meg a fajtársakat. Minden eszköz az állat kinézetére hasonlít, az emberi szemet pedig kitakarják, de úgy, hogy azért lássanak közben. A madarak is keresik a szemkontaktust, a csőréből eteti őket a szülő. Szimulálni kell tehát, hogy az a szülő legyen az arc, amit megjegyeznek.

Közben persze vigyázni is kell. Mint a minap, a geleji gólyaelengedés alkalmával. Kelemen Tamás elmondta, ő is beszerzett egy csikarást az utolsó előtti pillanatban. Óvatlan volt, pedig a hosszú csőrűekkel, a gázlómadarakkal nagyon vigyázni kell, a szemet, arcot, végtagot megcsípik, s javasolt a védőszemüveg viselése is, ha közel kerülnek hozzájuk.

– A szalakótáknál is nagyon oda kell figyelni, hogy ne kötődjenek, mivel a rigókhoz hasonlóan hajlamosak jól megnézni a gondozót. Kiküszöböltük, hogy ne legyek szülőfigura, mert már volt én- és madártudatuk, s többen voltak testvérek, egymásról pedig megtanulták, hogy ők micsodák. Egy egyke fiókát szándékosan vagy véletlenül szelídre nevelni könnyebb. Ugyanez egyébként érvényes a kutyára is – magyarázta Kelemen Tamás.

A szakember elárulta, keveset aludt az elmúlt hónapokban. A bagoly például éjszakai állat, de a házilag szelíddé nevelteket nappal etetik, gondozzák, ezáltal e tulajdonságuk csökken. A vadon élőknél sötétedés környékén kell kezdeni az etetést, és bizonyos kor után akkor is elvannak, ha éjszaka egy-két alkalommal táplálkoznak. Nekik nem begyük, hanem hatalmas gyomruk van, amelyet megtöltenek táplálékkal. Itt képződik a bagolyköpet.

– Ezt is meg kell találni etetés előtt, meggyőződve arról, hogy távozott, ha ugyanis újabb csontos, szőrös, tollas táplálék kerül rá, megzavarja az emésztést, s ha bennragad, az a madár pusztulását okozza. A köpetet tehát sokszor négykézláb is megkeressük. A bevadásztatás is érzékeny periódus. Ilyenkor előkerül a fehér, majd a szürke egeres hordozó, gubbasztani, figyelni kell, hogy a különböző helyre tett egereket tényleg levadásszák – magyarázta a madármentő.

– Ez kegyetlennek tűnik, de a természet sem válogat, fontos, hogy tudjanak vadászni. A szülők ugyanis élő zsákmányt nem visznek a fészekbe, az utódokat nem tanítják meg vadászni. A fiókák csak az egész testet látják. A baglyok a náluk kisebb állatokra ösztönösen rámozdulnak. Megtoldjuk tehát a fiókák nevelését, előnyt adunk nekik a normálishoz képest. Akkor engedjük őket szabadon, ha meggyőződtünk arról, hogy megfelelően felkészültek. A baglyok egerekkel találkoznak, a szalakóták rovarokkal, például tenyésztett trópusi csótányokkal, gyászbogár­lárvákkal, lisztkukaccal, tücsökkel. Földön és ágakon, tereptárgyakra elhelyezve is, hogy szabadon engedve ne jöjjenek zavarba. Előbb tálakban, majd a röpdében kapják meg a zsákmányt. A gólyák etetése nehezebb, azt fogyasztanak, amit találnak, ami alkalmas arra, hogy le tudják nyelni, élő apróhalat, rovarokat, takarmányegereket kapnak – mondta Kelemen Tamás.

Territóriumot foglalnak

A nemrég szabadon engedett baglyok, szalakóták már nem találkoznak egymással, a baglyok a testvéreiket sem fogják keresni, árulta el a madármentő. Territóriumot foglalnak, elkezdik az életüket. Ők nem költöznek, keresnek tehát mezőgazdasági telepet, ahol van rágcsáló, kismadár, veréb, nagy fa, illetve épület, ahová behúzódhatnak. Odvakban, üregekben, gerendán, mesterséges költőládában fészkelnek. Ha a kiszemelt területet meg tudják védeni, akkor párt választanak, s remélik, költeni is fognak, de a fiókáikat nem kell majd menteni.