Emberek az embertelenségben: fontos kiállítássorozat érkezett Recskre

A megnyitón a polgármester elmondta, olyan korszakról szól a kiállítás, mely a fiatalabbaknak már történelem, az idősebbeknek viszont emlékeket jelent, sokaknak szenvedéssel telit. Nagy Sándor úgy fogalmazott, folyamat látható a tablókon, miként változott meg Magyarország a második világháború után. A jelen lévő hetedik és nyolcadik osztályos tanulókat arra kérte, hogy az itt hallott információk nagy részét próbálják meg magukba szívni.

– Nagyon fontos, hogy egy recski tudjon arról beszélni, ami egykor itt történt, ha bármikor erről kérdezik – vélekedett. A kiállítássorozat szervezője a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), melynek egyik tagja, Bank Barbara azt hangsúlyozta, hogy a tárlat kimondottan az ifjúságnak készült, hiszen rövid, de átfogó képet ad egy sokáig elhallgatott korszakról.

– Szerettük volna megmutatni, hogyan is nézett ki ez az időszak, hiszen ma sem nagyon beszélnek róla az emberek – fogalmazott. Hozzátette, ehhez a kiállításhoz tartozik egy honlap is – amely hamarosan elérhető lesz. Valamint készült egy kisfilm is, amely a pedagógusok munkáját is segítheti a tanórákon a korszak feldolgozásában.

A térség országgyűlési képviselője az eseményen hangsúlyozta, hogy a mai fiatalok számára elképzelhetetlen szenvedéseken mentek keresztül az itteni Gulagon dolgozók. Horváth László szerint tanulni kell abból, ami egykor itt történt, hogy az utánunk következő nemzedéknek már ne kelljen ilyesmit átélnie.

A megnyitó utáni kerekasztal-beszélgetésen a történészek az 1950-ben megnyitott recski tábor világába engedtek betekintést. Dergán Ádám, a NEB Hivatalának főigazgató-helyettese moderátorként működött közre. Arról szólt többek közt, hogy a kényszermunkatáborokban dolgoztatott emberek a megfélemlítés eszközei voltak. Nem kellett különösebb indok, sem ítélet ahhoz, hogy odakerüljön valaki.

Bank Barbara a kiszolgáltatottság példájaként említette, elég volt, ha valaki csúnyán mosolygott, vagy a pártgyűlésen nem tapsolt elég hangosan. Recsket megjárták neves művészek, mérnökök, politikusok, földművesek, egyetemisták is. Nem mindenki távozhatott azonban élve onnan.

Szokolay Domokos, a NEB Hivatalának tudományos kutatója hozzátette, ebben az időszakban az volt a cél, hogy szovjet mintára alakítsák át a társadalmat, hasonlóan ahhoz, ahogy Sztálin tette. Ehhez igyekeztek az autonóm gondolkodású embereket félreállítani.

Az emberi embertelenség mutatkozott meg. Igen komoly megaláztatásoknak, éheztetéseknek tették ki az ott dolgozókat, akik csak úgy maradtak életben, ha lélekben meg tudtak erősödni. Mint mondta, a munkatáborok lakói egymást is oktatták, ami nagyon fontos összefonódást jelentett a tagok között a mindennapi küzdelmeik során. A moderátor arra kérdezett rá, tudtak-e a recskiek arról, mi folyik a faluban, tisztában voltak-e vajon a munkatábor létezésével.

Bank Barbara szerint mindenki tudta, hogy van valami, amiről beszélni sem lehetett hangosan. A suttogó információk azonban mindenkihez eljutottak. Ha nem is voltak tisztában azzal, hogy pontosan mi az, de láthatták, hiszen reflektorokkal volt megvilágítva a terület.

Szokolay Domokos hozzáfűzte, az ötvenes évek végén az akkori hatalom igyekezett eltüntetni a tábor maradványait, nyomait. A feladat most viszont az, hogy az emlékezetben ezek a történetek fennmaradjanak, s a kegyelet lerovására alkalmas hely jöjjön létre. A közönségből egy hölgy arról érdeklődött, van-e tervben olyan fejlesztés, amivel jobban be lehetne mutatni a recski táborban történt szenvedéseket, történéseket, mint Auschwitzban.

Kérdésére Horváth László felelt. Elmondta, két héttel ezelőtt volt egy nagyobb szakmai egyeztetés a témában.

– A kormány nemrégiben nyilvánította nemzeti emlékhellyé a területet, és döntöttek arról is, hogy méltóképpen helyre kell állítani. Emellett már több mint egymilliárd forintot biztosítottak az előkészületekre. A munka folyamatban van – emelte ki a honatya.

A program zárásaként a Versszínház produkcióját nézhették meg a jelenlévők. Turek Miklós előadóművész monodrámájában a munkatábort is megjárt Faludy György költő, műfordító életének epizódjait elevenítette fel.