A nagyzási mániában szenvedő egri orr története

NÉPISKOLAI TANÜGY. KATOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI LAP.

1884. MÁJUS 8.

Vegyesek.

Érseki elnöklet alatt tartatott meg m. hó 28-án az egri tanitóképző tanári-tanácskozmánya. Dr. Samassa József érsek úr őnmga, mint gondos atya, a jövő tanévben már teljesen életbe lépő 4 tanfolyamú tképző végleges szervezésénél fölmerülő kérdéseket ohajtotta megbeszélni képzőintézete tanáraival, hogy még hátralevő áldozatos intézkedéseit megtehesse. A conferentiának nem adott őexja merev hivatalos szinezetet; a kegyes főpásztor beszélt az ő apostoli müködés-köre egyik ágának segédeivel, a szerető atya az ő gyermekeivel, kiket kitartó kötelesség-teljesitésre, a feladat magasztosságához méltó hivatásszeretetre lángoló szavakkal lelkesitett, és kinek véleményét a négy évfolyam igényeihez képest átalakitott tanterv és rendszabályok igen sok, fontosabb pontjára nézve megkérdezte és meghallgatta. A négy évfolyam teljes fennállásával szükségessé leendő uj tanárra nézve kijelenteni kegyeskedett őexja, hogy az állomásra nyilvános pályázatot fog hirdetni, hogy ezen az úton az ez idő szerint megkivánt qulificatióval biró tanerők legképzettjére eshessék a választás. A képzőint. tanárok azon lélek-erősitő tudatban hagyták el őnmga fényes termeit, hogy a nevelésügy iránt a legapróbb részletekig érdeklődő oly szakavatott férfiút birnak kegyelmes főpásztorukban, kinek az állhatatos munkaszeretetben és a terhek elviselésében oly fényes példát mutató fővezetése mellett édes az iga, könnyü a teher.

GYÖNGYÖSI UJSÁG. TÁRSADALMI HETILAP.

1900. JANUÁR 21.

A bene-parádi út

Kiépitését – a vármegye ellenkező javaslatát mellőzve – a keresk. miniszter megrendelte. Megrendelte pedig úgy és akként, hogy az minden egyébb úttestet megelőzőleg épittessék ki. És mégis. A vármegye most a poroszló sarudi út kiépitését czélozza és 179/a. 1900. számu versenytárgyalási hirdetményében az alispán e hó 18-án már zárt ajánlati versenytárgyalást is tartott. – ahhoz hogy mit csinál a tisztelt épitészeti hivatal és a tekintetes vármegye a sarudi uttal, azt hogyan és miképpen épiti ki, nekünk nincs szavunk; csinálja a közérdek szempontjából sürgősen, segitsen az ottani érdekeltség baján, helyesen teszi. Ám ne csinálja a mi bőrünkre, a mi jogos érdekeink háttérbe szoritásával, ministeri rendelkezés ellenére. Elég régen várjuk már ezen tengeri kigyóként örök időkig húzódó dolog befejezését; most mikor végre már alig van valami hátra, mikor végre ministeri döntés van mellettünk, ne engedjük jussunkat a vármegye mostohasága révén elodázni, hanem követeljük teljes eréllyel a ministeri rendelet azonnali foganatositását. Ezt elvárjuk Gyöngyös város hatóságától, de elvárjuk az igazság és méltányosság iránt fogékony törvényhatósági bizottsági tagoktól is.

EGRI SZINHÁZI UJSÁG. 1903. AUGUSZTUS 27.

Magamról.

Ha e lap szellemei részének szerkesztője fel nem szólít, hogy magamról írjak egy s mást, ugy soha eszembe sem jutott volna, hogy magamról zengjek.

Különben is oly keveset irhatok általam szeretett személyemről, tekintve, hogy velem érdekes és feljegyezni való ha történt is, de oly pikáns természetű, hogy nem való a nagy nyilvánosság elé. – A regényem sablonos. Szerettem és megcsaltak! Önök el sem képzelik, hogy egy komikus szeretni is tudjon. Pedig tud! Tessék elhinni. A természet nálam orr és szív dolgában nem volt fukar. A szívem akkora, hogy Eger bájos hölgyei mind osztozkodhatnának rajta és nekem még mindig maradna egy darab, a mely nem játszhatna „bezetzt” pariet. Bár az orromon is osztozkodhatnának, biz’ Isten rám férne! Szóval bennem meg van az a jó tulajdonság: szeretem a szép nőket és ők engem – nem! Ezért mindig irigyeltem az ugynevezett „nő csabász” szinészeket, hogy ujjal ne mutassak rájuk, mint pl. Füredi kollégámat. Igaz, hogy ő sokkal szebb, mint én, az orra is kisebb, de hiszen épen ez az, a mi érthetetlen előttem, mert ugy hallottam mindig, hogy a nagy orrnak köze van a szerelemhez és hogy akadnak oly izlésű Juliák is, a kik nem vetnék meg Círano de Bergerac urat és talán épen az orra miatt nem.

Erre vonatkozólag felvilágo­sitást kértem Márkus kollégámtól, kinek az orra szintén nagyzási mániában szenved. Ő sem tud felvilágositani.

Egyébként jól érzem magam és örülök ha megnevettetek valakit, gondolván „nevessetek, hisz ugy is szomoru az élet.” Szadai Ferencz

Tallózta: Szilvás István