Futárnak, másodállásba mennek az egri művészek

Tóth Levente közel húsz éve szórakoztatja játékával az egri közönséget, de az egriek mostanában a városi televízió képernyőjén is láthatják. Tévés műsorvezetőként is dolgozik jelenleg.

– Én vagyok a fehér holló most a Gárdonyi Géza Színházban – mondta a színész. – Alkalmazott vagyok, s pár hónapja a televízió műsorvezetőjeként is dolgozom. Így azok közé tartozom, akik könnyebben élik meg a járvány hatásait. Produktív elfoglaltságom van, s anyagilag sem tragikus a helyzet. Kollégáim nagy része viszont komoly godokkal küzd, hiszen rengeteg előadásunk elmaradt. Hiányzik nekik az alkotó tevékenység, s akik csak ezért a színházért élnek, azoknak a fizetés is.

– A második hullámban a kilátástalan anyagi helyzetet súlyosbítja, hogy egyre több körülöttünk a halott – vélekedett a színház másik művésze, Nagy Szilvia. Ő is – mint sok más művész – egyéni vállalkozó. Ha nincs munka, akkor ­fizetés sincs.

– Persze, adót ugyanúgy fizetek. Amikor a színházakat először bezárták, a hiánya eltörpült a történtek mellett, úgy gondoltam, ez csak pár hónapig tart – emlékezett vissza. – Amikor elkezdtük a próbákat, jókedvűen és nagy reményekkel indult a munka. Bár azzal tisztában voltunk, hogy anyagilag nehéz helyzetben van az intézmény, s kérdéses volt, lesz-e közönség, akinek játszhatunk. Először félig, majd háromnegyedig telt a nézőtér, később pótszékes előadások voltak. Aztán szeretett kollégánk váratlan és értelmetlen halála teljes sokként érte a társulatot – fogalmazott Nagy Szilvi.

Mint mondta, most nehéz helyzetben vannak a teátrumok: nincs tiltva a munka, azaz szabadon lehet dolgozni, csak épp nincs kinek játszani. Az online tér szükségmegoldás, és további költségeket jelent, de fontos a kapcsolattartás a nézőkkel.

Az online előadás nem ugyanaz, mint az élő játék

– Nem tudom, mennyire élvezhetőek az online előadások, de nem egyenértékű az élő játékkal. Mégis van érdeklődés, s ez azt mutatja, hogy szükség van a színházra, szeretik, hajlandók meghozni az emberek azt a kompromisszumot, amit a virtuális felület jelent – hangsúlyozta a művésznő.

– A munka folyik, de minden második héten karanténba kerül valaki. Színház jelenleg van is, meg nincs is: azaz folyamatosan dolgozunk, ám bemutató nélkül. De rendelkezésre kell állni, más munka nem fér bele. A biztos rossz, vagyis az, hogy a színház bezár, egyszerűbb lenne tervezés szempontjából anyagilag. Szerencsére az igazgatónk mindvégig azon volt, hogy minden eszközzel segítsen a dolgozókon – részletezte. Hozzátette, ha a teátrum ellehetetlenülne, azonnal elmenne dolgozni máshová.

Tavasszal szobakoncerteket tartott, most futár

Török Tamás sem ismeretlen a nézők számára, öt éve a Gárdonyi Géza Színház tagja. Az online tér szerinte nem hosszú távú megoldás.

– Alapesetben nagyon örülnék, ha ilyen hosszan tudnánk próbálni egy-egy darabot, ám a folytonos megszakítások ezt is megnehezítik. Az online előadásokon, videókon sokat adhatunk, de szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Színházba menni társasági program, ezt az internet nem pótolhatja. Hosszú távon képtelenség felvenni a nagy online szolgáltatókkal a versenyt árban, a tartalom mennyiségében és persze nézettségben is. Az ország nagy része nehéz helyzetbe került, így meggondolják az emberek, mire költenek. Néhány színházi előadás árából havi előfizetést kaphatnak a streamszolgáltatóknál. Még úgy is, hogy az egri színház jegyárai viszonylag olcsók, a bérletek díjából pedig két budapesti jegy is nehezen jön ki – magyarázta Török Tamás. Szerinte főként a nézők jóindulatán múlik az internetes előadások sikeressége. Ő vállalkozó, s mivel a színháztól érkező bevételei nagyon lecsökkentek, másik munka után kellett néznie, hogy meg tudjon élni.

– Tavasszal szobakoncerteket tartottam. Most futárkodom a fővárosban. Van olyan ismerősöm is, aki kertészkedett a korlátozások alatt, más a frissen szerzett villanyszerelői szakmájában helyezkedett el inkább – tette hozzá.