Több Heves megyei településen a természet mellett a hanyagság is okozza a belvizet

A belvíz problémája megyénk dél-keleti részét érinti a legsúlyosabban, a Tisza vonalától több helyen megközelítve az M3-as autópályát. Ezeken a területeken jelenleg is másodfokú belvízvédelmi készültség van érvényben.

A nagy esőzések, a hirtelen hóolvadás, a talajvíz szintjének emelkedése miatt azonban másutt is keletkezik belvíz. Ez pedig azért nem tud természetes úton elszivárogni, mert a talaj felső rétegének szabad pórusai már telítődtek. Az átlagnál jóval csapadékosabb ősz miatt a belvíz fokozott veszélye előre látható volt azokon a helyeken is, amelyek nem tartoznak a legrizikósabb régiókhoz.

Vámosgyörk határában több helyen is egybefüggő víztükör borítja a földeket. Péter Zoltán, a mezőgazdasági szövetkezet elnöke elmondta, hogy náluk felemás a helyzet. A községtől nyugatra elterülő szántók magasabban fekszenek, jobb minőségűek a földek, ott most foltokban mutatkozik belvíz. A keleti oldal viszont katasztrofális helyzetben van, mert mélyebb, ráadásul a Mátra csapadékát szállító patak is kiöntött. Jó félméteres víz borítja a vasút és a műút közti területet. Ez azonban nemcsak a természet számlájára írható.

– A patak zsilipjét a 2010-es nagy árvíz után lezárták – magyarázta Péter Zoltán. – Azóta sem foglalkoztak vele az illetékesek, az ár meg rendszeresen kiönt az amúgy is vizenyős földekre. A másik probléma az, hogy a szántókról a víz elvezetése nincs megoldva. Az árkokat, ahol vannak még, nem tartják tisztán, és sok helyen beszántották azokat. Visznek és Tarnaörs között például egy szakaszon keresztülfolyik a szántókról a víz az úttesten. Ez egyrészt nemtörődömség egyesek részéről, de van benne számítás is arra az esetre, amikor a földalapú támogatási kérelmet nyújtják be.

Szabó Tamás agronómus szerint ahol mégis van vízelvezető árok, nem ritkán illegális hulladéklerakó helynek használják azt.

– Az atkári földeken gyakran járok. Szemét, építési törmelék, ismeretlen tartalmú zsákok tömege hever sok helyen, akadályozva a víz útját. Az sem ritka, hogy elhullott állatok tetemeit is odadobják, legutóbb egy kimúlt sertést láttam az árokban. A rendben tartás helyett az egymásra mutogatás megy, pedig csak a gazdák összefogása vezetne eredményre – mesélte a szakember.

Kál közel található a belvíz veszélyzónájához. Morvai Zsolt gazdálkodó szerint a település környéki földeken több a víz, mint tavaly. Még épp a tűréshatáron van a szint, de több csapadékot már nem bír el a talaj, hogy kár ne keletkezzen a vetésben. A túlzottan csapadékos időjárás mellett ő is az emberi hanyagságot jelölte meg az okok közt.

– Régen a parasztok kaszálták, takarították az árkokat – emlékezett vissza Morvai Zsolt. – A kilencvenes évek előtt mindenkinek ki volt adva egy meghatározott távolság, azt tisztán kellett tartania. Ez az utóbbi harminc évben megszűnt, senki sem törődik vele, lefolyik-e a víz a földekről. Egyesek, hogy nagyobb földterületük legyen, nemcsak az árkokat szántják be, de a földhivatal által kötelező szélességgel előírt földutakból is lecsípnek – magyarázta a gazdálkodó.

Az időjárás hol elvesz, hol visszaad

Szabó Tamás elmondta, hogy ilyen csapadékos ősz jó öt-hat éve nem volt a környékükön.

Ennek ellenére a belvíz még átlagosnak mondható. Azonban így is nagy károkat okozhat, hiszen az őszi vetést kipusztítja, mert a növények gyökérzete megfullad. A tavaszi vetést hátráltatja, mert a munkagépek elsüllyednek a mély talajban. Az őszi sárban sok helyen nem került a földbe a tervezett mennyiségű vetőmag, így sokaknak a tavaszi kultúrákkal kell bevetniük a még üres szántókat. Az átázott talajra azonban a már esedékes műtrágyázásra is csak fagyban lehet rámenni. Ha várni kell vele a jó időig, az az optimálishoz képest késést jelent, ami újabb elmaradást szül. Péter Zoltán nem panaszkodott, mert mint mondta, amit az időjárás az egyik kezével elvesz, azt a másikkal visszaadja. Ilyen a gazdák élete.