A sokadik járványhullám sem mosta el az egri szépkorúak reményeit

A járvány árnyékában érvényes igazán, hogy a vezetőnek a közössége adja az erejét Fűrész János egyesületi elnök szerint.

– Hosszú hónapok teltek el, ránk szakadt ez a szenvedés, beszűkültek az emberi kapcsolatok, fájón éreztük mindnyájan a közösségi terek hiányát. Sokszor hiányzott egy jó szó, egy bátorító hang, egy kifejező mozdulat – fogalmazott.

Szavai szerint a bezártságban, az egyedüllétben unalomba fulladnak a hetek, és akaratlanul is a testi-lelki nyavalyáival van elfoglalva az ember. A kiút lehet egy jól választott hobbi, ami további impulzusokat, erőt, értelmet adhat a mindennapoknak.

– Jómagam új ötleteket valósítottam meg a birtokomon: három magaságyást, két dombosat és termőtornyokat alakítottam ki, szőlőt telepítettem. Készítettem egy mobil pizzasütőt, majd nekifogtam egy kemence és kerti tűzhely építéséhez. Mindezek számtalan kihívással jártak – tette hozzá.

Az egyesületről az elnök elmondta, hogy lankadatlanul tartották a kapcsolatot egymással online, telefonon, de összefutottak az utcán, boltban személyesen is. Temettek is sajnos. Fűrész János úgy vélte: a természetben forgolódás az ember alapvető igénye. Elkezdték az erdőjárást kétheti rendszerességgel. Bejárták Noszvaj, a verpeléti Várhegy, Felsőtárkány, Eged-hegy, Várhegy turistaútvonalait. Jó volt találkozni, beszélgetni, kóstolgatni egymás finomságait. Tervezik a közgyűlésüket, a következő heteket, nyári kirándulást, s a második félév programjait.

– A sokadik hullám sem mosta el vágyainkat, hogy közösséget alkossunk, életben maradtak a reményeink. Nem a régi életünket követeljük vissza az élettől, de szeretnénk, ha normálisan telhetnének a napjaink – tette hozzá Fűrész János.

Juhász Zsuzsanna egyesületi tag szerint az aktív nyugdíjasokat megviselte a több mint egyéves bezártság. Ő főleg a személyes társas kapcsolatok hiányát sínylette meg. Telefonon, online tartotta a kapcsolatot szeretteivel. Ugyanakkor a hosszabb utazások, az edzőtermi csoportos órák, a szaunázások, az egyesületi együttlétek, színházlátogatások, hangversenyek elmaradtak.

– Örömteli ugyanakkor, hogy februártól, ahogy az időjárás engedi, az Ezüstidő Szabadidős Egyesület bátrabb, védett tagjaival kéthetente immunerősítő túrákat szervezünk a megye szép túraútvonalaira – mondta Juhász Zsuzsanna.

Mészáros Imre úgy vélte, a pandémia egy olyan szó, amelyet ennek előtte kevesen ismertek. Most sajnos szembesültünk vele, a jelentésével, a következményeivel. Sok-sok megpróbáltatást okozott.

– Az emberiség életmódját, ezen belül az enyémet és mindannyiunkét átrendezte a vírus. Nem mehettem oda és akkor, amikor szerettem volna, nem találkozhattam régi barátokkal, társakkal. Egyrészt nem volt ajánlatos, ha a szabályokat be akartam tartani, s ott volt még a félsz, a bizalmatlanság is: hátha a másik ember fertőzhet. Családunkban szerencsénkre a kór nem okozott túl nagy problémát, mindenki regisztrált a vakcinára, így aztán már szinte mindannyian védettek lettünk. Mindannyian óvatosak igyekeztünk lenni. Betartottuk az elvárható figyelmet egymás iránt – mondta Mészáros Imre. A baráti társaságukban sajnos előfordult haláleset, amit nehezen tudtak feldolgozni. Nagyon várták hát, hogy a tudósok által kifejlesztett oltóanyagok hozzánk is eljussanak.

– A bezártságot sikerült oldani, ugyanis van egy kertem, ahová amikor csak lehet, kimegyek, s mindig találok valami tennivalót. Úgy hallottam nálam okosabb embertől, hogy a vírus nem szeret ásni, kapálni, permetezni. Nálam eddig bevált ez a módszer – tréfálkozott.

Petes Gyuláné a Hírlapnak azt mondta: hiányzott számára a személyes kapcsolat a családdal, a barátokkal. Telefonon, interneten érintkeztek egymással. Az egyesületi elnök és a barátnője által küldött olvasnivalók értékes szellemi táplálékul szolgáltak számára. Amikor az idő engedte, járták a természetet, különböző társasjátékokkal játszottak, könyveket olvastak.

Zsák Ildikó számára nem jelent nagy gondot az otthon töltött idő. Kertes házban él, így mindig talált kikapcsolódási lehetőséget. Amíg hideg volt az időjárás, benti elfoglaltságokat keresett. Szeret kézimunkázni, örömet okoz neki a kötés, horgolás, varrás és a főzés, sőt, a sütés is elég sok időt igényel.

– Tél vége felé találtam egy új „szerelmet”, a pontozást. Gyakorlatilag minden felületre lehet a megfelelő festékekkel színes mintákat, formákat varázsolni, különböző méretű pontok segítségével. Még tanulom ezt a hobbit, de érzem, van benne fejlődési lehetőség. A jó idő beköszöntével indult a növények körüli tennivalóm: a palántanevelés, az ültetés, a kapálás. Mindezekkel jól teltek szabad órácskáim, ugyanakkor hiányoztak a közös csütörtöki délutánok. A kulturális programokkal, beszélgetésekkel teljesebbek a mindennapok. Remélem, hogy nyáron újraindulhatnak az együttes időtöltéseink – fogalmazott Zsák Ildikó.