A nők is nehezen szabadulnak ki az alkohol fogságából

Az alkoholisták nem szenvedélybetegnek születnek, hanem azzá lesznek, többnyire – mint a szakirodalom állítja – valamilyen lelki trauma következményeként. A kiváltó okok között szerepelhet a családban látott problémamegoldási minta átvétele, a szorongás, az erős bűntudat, beilleszkedési zavarok, tanulási nehézségek gyerekkorban, kezeletlen traumák, menekülés a mindennapok személyes kudarcai elől.

Az alkoholizmust legtöbbször a családtagok fedezik fel, s igyekeznek a maguk módján kezelni, később pedig titkolni, miközben felőrlődnek. A probléma másként jelentkezik a férfiak, s másként a nők esetében. Utóbbiak jellemzően titokban isznak, és szégyellik, amit tesznek. Férjük sokszor nem áll ki mellettük, aminek rövid úton válás, különélés lesz a vége. Ilyenkor a kisgyermek elhelyezése hangsúlyossá válik: ha az anyánál marad, óhatatlanul mentális sérüléseket szenved, de nem ritka a fizikai veszélyeztetettség sem.

A családtagok élete is rámegy

A különféle modellek, a gyógyító munkára szerveződő egyesületek, otthonok nem garantálják a sikert. A megrögzöttek egy része ezekben is megtalálja a módját, ismeri a praktikákat, hogy ezeken a helyeken is hozzájusson a szeszes italhoz, s részegebben térjen haza, mint ahogy bevonult. Ismerek olyan alkoholistát is, aki számos kurzust végigcsinált már, nulla eredménnyel.

A környezetében pedig felmerül a dilemma: vagy megszabadulnak tőle, és akkor a híd alatt, netán még rosszabb módon végzi, vagy továbbra is vállalják a szenvedést, a kilátástalanságot, miközben egy fedél alatt vele együtt a saját életük is rámegy. A szakértők szerint egy másik ember függőségét semmiképp sem lehet kontrollálni, és segíteni sem lehet rajta, ha ő nem kér ebből.

A legfontosabb, hogy a családtagok, bármilyen nehéz is, testi-lelki egészségüket sose rendeljék alá az alkoholista függőségének, mert azzal mindenki veszít. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a bentlakásos rehabilitációs intézetekben a részvétel önkéntes, de csakis kellően motivált betegnél eredményes. A családtagok közül elkeseredésükben sokan visszakövetelnék a korábbi kényszergyógykezeléseket, amelyek megszűntek, mivel eredményteleneknek nyilvánították azokat.

Az alkoholista, zugivó nő természetesen nem sokáig titkolhatja szenvedélyét, akkor sem, ha azt gondolja, cselekedete láthatatlan marad. Ha „lebukik”, másokra mutogat, a körülményekre hivatkozik, bűnbakot keres, hazugságokba kergeti magát, felelősségét nem képes elismerni. Józan pillanataiban talán beismeri saját gyengeségét, fogadkozik is, de ez legfeljebb a következő berúgásig tart, s kezdődik minden elölről.

Eközben családtagjai egyre nehezebben viselik jelenlétét, az ezzel járó megpróbáltatásokat: hangos vagy éppen agresszív viselkedését, higiéniai problémáit, vádaskodásait, mihaszna életmódját – az alkoholistát nem ritkán szülei vagy éppen gyermekei tartják el – vagy a számára szükséges italmennyiség – és gyakran az ezzel együtt alkalmazott gyógyszerek – megszerzésére irányuló lopásait, fenyegetőzését.

Ezek következményeként elfordulnak tőle, a kezdeti segítő szándékot felváltja a kudarcokat követő kiábrándulás, és előbb saját maguknak, később nyíltan is beismerik, hogy – szeretet ide, kötődés amoda – a legjobb mindenki számára az lenne, ha megszabadulnának az illetőtől.

Kezdőképünk illusztráció, fotó: Shutterstock