Csapattá kovácsolódtak a kamaszok az abasári honvédelmi táborban – Fotók

Gyakran formálunk véleményt a mai ifjúságról – sokszor megalapozottan –, hogy burokban nevelkednek, nem képesek meglenni a mobiltelefon nélkül, bizony rájuk férne a katonaság. A településen szervezett honvédelmi tábor tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az általánosítások ebben a témában sem szerencsések. Bóta Gergely, a Magyar Honvédség egri székhelyű, 60. területvédelmi zászlóaljának főtörzsőrmestere, a tábor parancsnoka arról is beszélt lapunknak, hogy vannak visszajáró gyerekek.

– A tábor kezdetén a motivációs foglalkozáson kiderült – kezdte a parancsnok –, hogy a gyerekek között van, aki katona szeretne lenni, akad, akit a fegyverek érdekelnek, de olyan is, akit a szülei küldtek ide táborozni, mert a közös nyaralásra a járvány miatt már nem maradt szabadságuk. A társaság vegyes volta az első napon nagyon meglátszott. Épp csak ismerkedtek, az idősebbek a fiatalabbakra hárították a feladatokat, például a szeméthordást. Beszéltünk nekik arról, hogy katonaként együtt kell dolgoznunk. Két nap után már észre lehetett venni az összetartást közöttük. Kár, hogy csak egy hét a tábor, mert ha tovább tartana, ha már fáradtak is, igazi csapat kovácsolódna belőlük – összegezte a tapasztalatokat Bóta Gergely.

A kiskamaszok élete katonai rend szerint zajlott reggel hatórai ébresztővel, reggeli tornával, alaki gyakorlatokkal. A tábor végére már nagyszerűen meneteltek. A testnevelési foglalkozásokat Nagy Ádám szakaszvezető, egri thai box edző irányította. Kiss Gábor százados közreműködésével valódi páncélozott harcjármű érkezett a táborba, amelybe a gyerekek be is szállhattak. Egy honvédségi kamionban vadászrepülő szimulációs vezetésére kaptak lehetőséget. Egy alkalommal, éjszakai riadó alkalmával, zseblámpák fényénél gyakorlatoztak a közeli hegyen. Megismerkedhettek a mai és Berecz Mátyás hagyományőrző csoportja révén a régmúlt fegyvereivel is.

– A mobiltelefonokat a tábor elején le kellett adniuk. Csak este nyolctól kilencig használhatták azokat. Alkalmazkodtak ehhez is, ügyesek voltak – mondta Bóta Gergely.

Közös munkával

Bóta Gergely arról is beszélt, hogy a tábor helyszínéül szolgáló általános területét az abasári önkormányzat ingyenesen bocsátotta a rendelkezésükre, beleértve a tornatermet és a vizesblokkot is.

A hálóhely gyanánt felállított sátrakat a honvédség központilag biztosította. Napi ­ötszöri étkezés járt a gyerekeknek, ennek biztosítására pályázat útján választották ki a legmegfelelőbb konyhát. A tábor anyagilag sem terhelte meg nagyon a szülőket, tizenkétezer forint volt a részvételi díj. Az évi két tábor másik helyszíne Rózsaszentmárton volt egy héttel korábban.