Az amazóniai őserdőt is megjárta a misszionáriusból lett hatvani lelkész

– Kirúgtak az egyházból... – ejti ámulatba a főtéri Szent Adalbert-templom híveit Lajos atya. Mise utáni katekézis ad lehetőséget, hogy bemutatkozzon a nyájának. Szeptember végén helyezte oda Marton Zsolt váci megyés püspök.

– ...a püspököm megvonta tőlem a papsági működésemet – veszi fel a beszédje fonalát. Nem értette, mi történt, hiszen a tiltást nem szolgálta meg. Lebetegedett, és a fővárosi János kórház ideggyó­gyászatára vitték. Amikor onnan kikerült, baráti kapcsolat révén jutott el Augsburgba, ahol egy német püspök azt mondta neki: „Gyere ki Argentínába! Szükségem van papra!” Ám időközben a váci egyházmegye kihelyezte Nagylócra és Hollókőre. Mielőtt a keszthelyi püspök nyugdíjba vonult, magához rendelte. „Ha akarsz, akkor most mehetsz!” – adott engedélyt rá, hogy évtizednyi hazai szolgálat után misszionáriusnak álljon az Óperencián túl.

Argentína után Peruba hívták. Az amazóniai őserdőben élő ashéninka indiánok pasztorálását kapta feladatul. Plébániája száz kilométer átmérőben fekvő negyvenkét falut ölelt át. 1935-től szolgáltak ott ferences szerzetesek, de a kommunista gerillák 1962-ben elűzték őket. Marxista ideológiájukat máig őrzik a Lenin és Sztálin keresztnevek. Eredeti vallásuk elveszett, Istenről alkotott képük elvont fogalom.

Nem járnak templomba, nekik a pap is csak egy fehér ember, vagyis egy gringó. Évek teltek el, mire megérezték a különbséget a fakivágás hajcsárjai és az őket segíteni akaró keresztények között. Az indiánok kilencven százaléka analfabéta. Csakis a tanulás lehet az egyetlen út, hogy ráébredjenek önnön emberi méltóságukra. Arra, hogy ők az Isten képmásai, megváltott emberi lények.

– A plébániámon kialakítottunk egy diákotthont – emlékezik vissza Finta Lajos atya. – Sokan ugyanis többnapi járóföldre laknak az iskolától. Hétvégén mennek haza. Aztán a falutól nyolc óra járásnyira gimnáziumot indítottunk el, harmincöt diákkal. Két tanítónk magára vállalta a kizsákmányoló multikkal összejátszó indián törzsfőnökök gáncsoskodását. Peru őserdői nyolc vikáriátusra tagolódnak. A püspökeik – ha a panaszok megszaporodnak – elzarándokolnak az államfőhöz, hogy kiálljanak az indiánok jogaiért. Ő is tudja, hogy csak az egyház az egyetlen fékező erő a gátlástalan kirablással szemben.

A perui püspökkari konferencia egyfajta szokásjog alapján három-négy évente kifizette Lajos atya magyarországi látogatását. Pénzadományok gyűjtésével összekötött élménybeszámolókat tartott mindenfelé. Azokon megfogalmazta, hogy már érti, mi volt az Isten terve vele: – Nem azt akarta, hogy a hazai híveknek prédikáljak, hanem azt, hogy Latin-Amerika legeldugottabb őserdejébe vigyem el az evangéliumot.

A befogadó hatvani hívek előtt végül kinyilatkoztatta: – Uram, legyen meg a te akaratod.