Változni nehéz munka – függők meséltek kendőzetlenül a felépüléshez vezető útról Egerben

A komlói alapítvány felépülői közül néhányan idén már ötödször látogattak el Egerbe. A Főegyházmegyei Caritas Központ Egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatának meghívására jönnek el évről évre. Vezetőjük, Kohári Szilvia moderálta a pódiumbeszélgetést az Urániában.

A hűvös moziteremben azok a bátrak ültek a színpad reflektorainak fényében, akik nem csak ahhoz voltak bátrak, hogy döntsenek: az alkohol-, a gyógyszer-, a kábítószer-függőségük miatt vakvágányra csúszott életüket ismét céllal rendelkező pályára állítsák, de ahhoz is, hogy erről meséljenek a nézőtéren ülőknek. A közönség soraiban ülők is lehettek bátrak, szabadon kérdezhettek a pódiumbeszélgetés résztvevőitől.

A reflektorfényben ülők feszültségét a Leo Amici programvezetője, Pataki Zoltán oldotta, mégpedig úgy, hogy a közönséget bevonva, átmozgatva engedett bepillantást a falakon túlra, azaz abba a munkába, ahogy az alapítvány komlói intézetében élők együtt, a közösség erejét is használva dolgoznak saját magukon. Ő maga is mesélt arról, ahogyan ő maga elindult ezen az úton.

– Ahhoz, hogy megismerjük a másik embert, az ő problémáját, érdemes olyan módszerekkel közelíteni, ahogy nem szoktunk. A változás kulcsa lehet a közösség. Együtt könnyebb, mert a másik ember tükrében tudjuk meglátni önmagunkat, így változni is így tudunk csak – villantotta fel a programvezető a közös munkájuk egyik fontos alapját.

– Mindig egyedül dolgoztam a búcsúdalaimon. Mert azt gondoltam, hogy nincs értelme az életemnek, s ha vége lesz, hagyjak magam után egy búcsúdalt – tudhattuk meg Tamástól. – Mióta Komlón vagyok, már nem a búcsúdalomon dolgozom. Az első lemezem nem az utolsó lesz. Ezt Komlótól kaptam – tette hozzá.

Az is kiderült az estén, hogy kinek-kinek a programban részt vevő felépülők közül mi volt, illetve a jelenben is mi a legnehezebb ebben a munkában. Volt aki azt mondta, elkezdeni, dönteni a változás mellett a legnehezebb, volt, aki szerint kitartani, elfogadni a függő működést, s tudni, egész életében dolgoznia kell rajta. Keresték a választ arra a kérdésre is, mi lehet, ami egy függő működésű embert elindít abba az irányba, hogy másképp akarjon élni.

A szakemberek szerint mindenkinél egy mélypont hozza a változást.

– Ha nem lett volna mélypont, akkor még mindig anyagoznék. Ha nem lenne következménye az életemben a szerhasználatnak, akkor nem lehetett volna megállítani – fogalmazta meg egyikük.

S, hogy miért érdemes megpróbálni, elindulni az úton? Azt talán Petya foglalta össze a felépülők közül a legszemléletesebben:

– Megtanultam, hogy szeressek küzdeni, örülni, élni, törődni másokkal. Visszatért az érzékenységem mások felé.

Kezdőképünk illusztráció. Fotó: Shutterstock