94 éves Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember

Szabó Gyuri bácsi, a legendás bükki füvesember neve összeforrt a gyógynövényes gyógyítással. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett bükkszentkereszti természetgyógyász tudását lányának, Lopes-Szabó Zsuzsának adta át, aki gyakorlott fitoterapeutaként viszi tovább a hagyományokat és vezeti a családi vállalkozást. Portálunkat Simon Izabella sajtóreferens tájékoztatta a közelgő születésnapról.

Csendesen telnek apám hétköznapjai. Egyik kedves elfoglaltsága, különösen télen,  a madarak etetése -  osztotta meg gondolatait a füvesember lánya és hozzátette, hogy hihetetlen mennyiségben és változatosságban látogatják a madarak a három nagy kerti madáretetőt. Legtöbbjük cinke, de van rigó, harkály, zöldike és erdei pinty is. Ezt pedig onnan tudják, hogy néhány éve Gyuri bácsi kapott egy madárhatározót, azóta onnan böngészi ki, hogy milyen látogatója is érkezett. Emellett Gyuri bácsi szívesen hallgat zenét az interneten, kedveli például André Rieu muzsikáját vagy a Csárdáskirálynőt. Saját és lánya korábbi előadásait is gyakran visszanézi, ahogy Papp Lajos professzor tevékenységét is követi.
Zsuzsa azt is hozzátette, hogy minden este hosszasan beszélnek Facetime-on édesapjával. Van, hogy felolvasok neki, nagyon szereti a verseket, Ady költeményeit gyakran kéri, de a minap épp Petőfi és a János vitéz volt soron. Természetesen lánya arról is beszámol Gyuri bácsinak, ha érdekes cikkre bukkan a gyógynövényekről. 
Az immár 94 éves bükki füvesember a családot is gyakran hívja, hogy ne hiányozzanak neki annyira az unokák és a dédunokák. Sokat mesél nekik a régi dolgokról, családi legendákról, amelyet Zsuzsa is fontosnak tart továbbadni, életben tartani. Szerencsére Gyuri bácsi is és a testvérei is jól emlékeznek boldog gyerekkorukra. A hat testvér olyan békében és szeretetben nőtt fel, hogy én, az egyke akár irigykedhetnék is, ha természetem volna – vallotta meg viccesen lánya.

Gyuri bácsi születése sem volt mindennapi. Zsuzsa keresztanyja visszaemlékezéséből úgy tudja, hogy azon az április 15-én, amikor Gyuri bácsi született, olyan fergeteges hóvihar tombolt, hogy a bába alig tudott eljutni a kis házukhoz. Akkoriban még nem mérték a csecsemőket, látták, hogy kicsi, satnya, vagy életerős, nagyobbacska jövevénnyel van dolguk. Apám normális súllyal születhetett, mert nincs róla családi fáma, hogy csenevész gyerek lett volna. Sőt! Ifjúkori csínytevéseit már ő maga szokta mesélgetni, néha hátborzongató részletekkel – elevenítette fel Zsuzsa és említett is egy ilyen sztorit arról, hogy hogyan dobálózott Gyuri bácsi az utcabeli gyerekekkel a háború után visszamaradt kézigránátokkal. 
Néha megkérdezem, mit tenne másképp, mikor visszatekint hosszú életére, de tudom, felesleges, mert a válasz mindig ugyanaz: - Semmit! Minek bánkódni azon, amin nem lehet változtatni – idézte apját Lopes-Szabó Zsuzsa és hozzátette, hogy ugyan mindenki Gyuri bácsija visszavonult, de még mindig inkább előre szeret nézni: örömmel tölti el, hogy gyarapodik a vállalkozásuk, tervezi újabb erdélyi útját, és alig várja, hogy az idő tavasziasra forduljon és mehessen a gyógynövény-ültetvényére.
Boldog ember. Szép, teljes élet van mögötte, megkapta a Gondviseléstől azt is, amit nem kért: hírnevet és népszerűséget. De aminek legjobban örül, az az, hogy beteljesíthette feladatát: felrázta az embereket, ráébresztette őket, hogy az egészségük a legnagyobb kincs, amire nagyon kell vigyázniuk – összegezte lánya néhány szóban Gyuri bácsi páratlanul értékes és tartalmas életútját.