Hatvanöt éve végeztek Ostoroson, most ismét egy asztalhoz ültek

A Maklári úti Merengő étterembe szólt a szíves invitálás, azzal a kéréssel, hogy a heol.hu tudósítson az Ostoroson 1957-ben végzett diákok 65. évfordulós találkozójáról.  Az 1943-as születésű egykori húsz nyolcadikos közül kilencen voltak ott az összejövetelen. Jó hangulatban az ebédlőasztal mellett gyorsan haladt az idő, s beszélgetés közben az is kiderült, hogy az osztálynak és munkatársunknak még közös tanára is volt Busák László személyében, aki Ostorosról a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolába került át tanítani egykoron. Az pedig zárójeles közös szál, hogy a találkozónak otthont adó vendéglótóhelyet kollégánk gyerekkori jó barátja, Faragó János alapította.

De nem idegen Böjt Kálmán, az eddigi randevúk főszervezőjének a neve és tevékenysége sem: Kálmán bácsi a valamikor a Lenin szobor mögött kezdte el vasboltja működtetését 1972-ben és dolgozik benne ma is, éppen az üzletnyitás 50. évfordulójára készülve.

– Akik most itt vagyunk, éppen 65 éve, 1957-ben végeztünk az ostorosi iskolában és 2007-ben volt az első találkozónk az ötvenedik évfordulón. Utána hál' Istennek úgy jött, hogy megtartottok az ötvenötödik, hatvanadik, és most a hatvanötödik évfordulós találkozót is. Akik nincsenek itt, az egészségi állapotuk miatt nem tudtak eljönni  – sorolta a találkozók főszervezője.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen osztály voltak, úgy reagált: „Azt a mindenit neki! Régen volt nagyon." A tanárokra emlékszik mindenkire – tette hozzá. 

– Az osztályfőnökünk volt Rédei Miklós bácsi, az igazgatónk Horváthné, Marika édesapja, Váraljai Lajos. Sajnos, mindenki meghalt már. Legutoljára Fodor Lajos bácsi. Ő Egerben volt korábban – a Kertész utca 100-ban – igazgató az átmeneti és hajléktalan szállón. Bak László, Laci bácsi is ide jött tanítani a hármasba, míg Busák Laci bácsi a GMSZ-be került be – emlékezett Böjt Kálmán, aki magáról elmondta: 1943-ban születtet Ostoroson, tízéves kora óta dolgozott.

Az általános iskola elvégzését követően 1957-ben mint tanuló, először az egri ÁFÉSZ-nél kezdett dolgozni, 1960-ban az Iparcikk Kiskereskedelmi Központban kapott állást eladóként, majd vezetőként munkálkodott. 

Ott volt a találkozón az egykori iskolaigazgató lánya is. Horváth Gézáné Váraljai Mária a heol.hu kérdésre közölte: öt még élő osztálytársuk nincs most itt, nyolcan jöttek el, hárman a párjukkal, heten haltak meg. Egy kivételével mindenki a környéken él, az az egy Jászberényben. Külföldre nem került senki.

– Nem nagyon tudok arról, hogy mások is összejönnének öt évente a mi általános iskolánkban végzett diákok közül. Akik fölöttünk végeztek, azoknak volt egyszer egy összejövetelük, azt tudom – magyarázta.

Tanáraik közül nincs már, aki élne. Az ötvenéves találkozó idején még élt az akkor legfiatalabb pedagógusuk. Ezek már „tanárok nélküli találkozók". Marika megemlítette azt is, hogy a főszervező már felvetette, hogy legközelebb három év múlva kellene összejönni, tekintettel az életkorukra, az öt már bizonytalan. Erre a megjegyzésre néhány közbevetés elhangzott az osztálytársaktól: a három is bizonytalan. Majd bottal bejövünk – tette hozzá egyikük.

Beszélgetésünk arra is alkalmas volt, hogy kiderüljön, ez a korosztály igen dolgos életet élt. Sós László például géplakatosként dolgozott a KAEV-nél. A rendszerváltozás után szőlővel foglalkozott ő és a családja.

– Ma már nem, mert öregek vagyunk – jegyezte meg, s a családjáról elmondta, hogy egy fia és egy lánya, valamint két unokája van. – Lányom itt dolgozik Egerben, a fiamnak Szomolyán van vállalkozása, mégpedig panziója. Éltek át nehéz időszakokat a koronavírus miatt, a betegséget hál' Istennek mindannyian megúsztuk. Az egykori osztályunk tagjai különböző helyeken laknak, történetesen Ostoroson senki. Mi is Novajon élünk – tette hozzá.

Maklárra került viszont Pozsonyi Lajosné Dobó Gizella, aki 27 éve van egyedül, a férje akkor meghalt. Egy lánya, két unokája van.

– Háztartásbeli voltam eleinte, utána a férjemnek iparja lett: kötő kisiparosok voltunk, vásárra jártunk. Pulóvereket csináltunk döntően. Amikor ő meghalt, mindent abbahagytam, maradt a kert és a család – fogalmazott.