Bővült nyáron a Bükki Művésztelep spektruma

 Tizenötödik alkalommal gyűltek össze idén nyáron a Bükki Művésztelep tagjai Nagyvisnyón. Ezúttal július végén vendégeskedtek a művészek a községben, ahol mindenki az alkotásnak szentelhette az idejét. Idén is készültek festmények, grafikák, fotográfiák, de installáció és land art munka is, unikumként pedig egy zenemű. 

Tizedes Erika, a Bükki Művésztelep vezetője szerint fantasztikusan alakult az egy hetük, rengeteg munka készült, nagyon aktívak voltak. Négy új művész kapott meghívást, akik gyorsan azonosultak a miliővel, a lelkiséggel, amit a telep állandó tagjai képviselnek. A képzőművészeti vonalról érkezett Sági Gyula, Tepes Ferenc és egy német keramikusművész, Susanne, aki most egy hétre visszatért a papírhoz és a festékhez. Fazekas Péter pedig zeneszerző. 

– Idén kibővült a portfólió a zenével. Azt szeretnénk képviselni, hogy férjenek meg egymás mellett a művészeti ágak – mondta Tizedes Erika. – Szeretném összemosni a művészeti ágakat, van elképzelés akár az irodalomra is, de azon múlik, mennyi kapacitás van. Ez egy kis falu, sok függ attól, milyen területet tudunk igénybe venni, hogyan tudunk együtt mozogni. Idén tizennégyen voltunk, ennyi ember még egy társaságként ülhet egy asztalnál. Annak az intimitásnak, amitől működik a telep, amitől különlegesnek érezzük az együttlétet, annak része a létszámkorlát. A célunk, hogy az eredeti csapat jöjjön, akkor tudunk új művészeket fogadni, ha egy régi telepes valamilyen ok miatt nem tud részt venni. 

Fazekas Péter a második zeneszerző a telep történetében. Régi barátja, Baráth Bálint képzőművész mesélt neki arról, hogy művésztelepre jön Nagyvisnyóra. Ekkor beszélgettek arról, hogy neki is arra volna szüksége, hogy egy hétre elvonuljon és zenéje építgetésére tudjon koncentrálni. Tizedes Erikával váltottak néhány szót és itt lehetett. 

– Izgalmas, direkt jólesett, hogy nem zenészekkel voltam együtt, hanem más művészeti ágba tartozó emberekkel. A képzőművészetben is nagy spektrumban szórt a társaság, ezért volt különösen inspiráló itt lenni – emelte ki Fazekas Péter, aki jazzdobosként kezdte a pályafutását. Közben civil szakmára váltott, s most több év kihagyás után úgy ugrott fejest a zenébe, hogy a saját ötletét próbálja megvalósítani. Sok idő kellett az elmerülésre. A tábornak volt egyfajta gimnazista kollégista hangulata, másrészt inspirálta, hogy a mellette lévők alkotnak. Látta, amint sok emberben megvan az igazi bátorság ahhoz, hogy saját technikájához nyúljon, őt is bátorította, hogy lépje át saját határait. 

A képzőművészeti alkotások közül sok minden tetszett neki, de talán Sági Gyula nagyon vonalas dolgai ütötték meg leginkább. Halmi-Horváth István munkáit is nagyon régóta szereti, nem véletlen tehát, hogy a vonalasság régóta pörgeti. Most épp kettejük képei fedték le érdeklődését. 

Mint mondta, a napok kezdetén mindenki fejest ugrott a munkába, röviden ebédeltek, este élvezték egymás társaságát, mindenki elmesélte, mit csinált aznap. Ő azért a halastavat körbefutotta párszor, biciklizni viszont nem maradt ideje, a fókusz máson volt. 

Elmesélte, úgy érkezett Nagyvisnyóra, hogy ismétlő zenei melót akar csinálni, ütőhangszeres alapon, a többi itt dőlt el. Nem volt kompozíciós vázlata, csak a hangszerek. A tábor végére kétpercnyi anyag készült el, azaz ötven-hatvan százaléknál tartott. 

– Az otthoni hangulat eltér az ittenitől, pont ezért akartam itt dolgozni, hogy csak erre fókuszáljak. Pluszt jelent a váratlanság, az új emberek, ez nem összevethető azzal, amikor az ember magára csukja az ajtót és építget a fülese mögött otthon. Ez volt az első művésztelepem, zenészek kevésbé szerveznek ilyet. Egyedül alkotok, de szerintem ez megszokás kérdése, ez az a helyzet, ami ötletet ad, hogy érdemes változtatni – közölte Fazekas Péter, aki nagyon jó élményekkel távozott a faluból és polgári munkájához is feltöltődött. A Nagyvisnyón írt zenéjét a közösségi médiában fogja publikálni. Bízik benne, sikerül felépítenie olyan zenei anyagot, amivel ismét a zenekar irányába indulhat el.