Teremtéstörténetek bélapátfalvai tűzzománc képeken

Ebben az esztendőben is megrendezték a Kátai Mihály Zománcművészeti Alkotótábort Bélapátfalván. A Kovács Katalin vezette foglalkozásokat idén nem a Gesztenyés Kiállítóházban, hanem a Művelődési Ház aulájában tartották, szükség is volt a nagyobb helyre, ugyanis most huszonnyolcan vettek részt a munkában. A hagyományoknak megfelelően idén is volt központi motívuma a tábornak, méghozzá a teremtési mítoszok, bibliai történetek és mesék, mondák.

Kovács Katalin elmondta, a minden idők kezdete címet adták meg témának, s főként a teremtéssel, a világ kezdetével foglalkoztak. A legnépszerűbb a Komjáthy István-féle magyar mítosz, az Arany Atyácskáról szóló történet volt, de többen választották a Kalevalát, a világtojás keletkezését, vagy a fekete Mária képviselte eszmék témáját dolgozták föl.

- Nagyon változatos munkák születtek, többnyire képek készültek, emellett mindenki a saját elképzeléseit is hozta magával, hiszen egy éve nem találkoztunk. Az ékszerektől a képekig van mindenféle, nem csak tárgyakban, technikai kivitelezésben is van változatosság az „egyszerű” festőzománctól az azsúrzománcig minden megtalálható. Kihez mi áll legközelebb, azt alkotja – mondta Kovács Katalin.

Kifejtette, idén 28-an vettek részt a táborban, nem mindenki töltött el teljes hetet Bélapátfalván, volt, aki csak három napra érkezett. Jöttek alkotók Veszprémvarsányból, Budapestről, Miskolcról és természetesen Egerből is. Míg tavaly 18-20-an voltak, most jobban terjedt a tábor híre. Egy miskolci sodronyzománcos kurzust követően többen jöttek át Bélapátfalvára, mert megtetszett nekik.

Idén nem volt vendég előadó, többnyire egymástól tanultak a táborozók, Kovács Katalin szerint nagyon érdekesnek találták, ki hogyan, milyen módszerekkel alkot, és mindenki szabadon kísérletezhetett a technikákkal.

- Örültem, hogy kicsit bővült a társaság. Itt a művelődési házban nagyobb helyen voltunk, jó hely Bélapátfalva, persze, ha lesz rá lehetőség, szívesen visszamennének Egerbe, hiszen húsz éve onnan indultunk. A tavalyi és idei táborban sok szép munka készült, ha lenne rá lehetőség, szívesen kiállítanánk akár Bélapátfalván, akár Egerben is – fejtette ki Kovács Katalin. Hozzátette, tavaly lett volna a hagyományos zománcművészeti biennálé, de pályázati siker híján ez elmaradt, helyette egy online seregszemle volt. 2024-ben szeretnék megvalósítani a tárlatot, pályázati segítséggel.

Fátyolné Erdélyi Ella a legendák témakörből az Arany Atyácska történetét választotta és egyik epizódját képre vitte, noha az afrikai teremtéstörténet is tetszett neki. Az egyik, amikor az aranyatyácska leengedi az ezüstbölcsőt és megjelenik egy Hüvelyk Matyi-szerű alak, vele alkotja meg agyagból az embereket. A másik kép, amelyet hasonló színekkel festett meg, egy életfa motívumot ábrázol, turulmadárral, kopjafával, szürkemarhával. Szerinte lehetne folytatni a történetet, s tervezi is otthon megalkotni ezeket, nem várja meg a következő tábort, hiszen van lehetősége kiégetni a képeket. Ő egy másik, két részes sorozatot is készített Bélapátfalván, ez zenészekről szól, különböző technikával készültek.

Kabdebó János fotóművész is visszajáró vendég Bélapátfalván, egyre jobbnak találja a tábort, az összetartozó közösséget. Ő jó barátságban volt Kátai Mihállyal, egyszer meghívta alkotni, akkor csípte meg ez a jó szokás. Egerben és Bélapátfalván is tűzzománcozott, s megvolna a lehetősége erre Budapesten is, de ez egészen más, ez tulajdonképpen családi találkozás. A művészeti táborba egyébként feleségével érkezett, s úgy találta, gyorsan eltelt ez az egy hét. Elárulta, ő eltért a témától, teljesen szabadon alkotott, nem szereti a kötöttséget, apró játékokkal, ékszerekkel próbálkozik. Ezeket vörösréz drótból formálta meg és az elkészült tárgyakkal ismerőseit ajándékozza meg. Az ő szenvedélye a fotóművészet, de kerámiával is foglalkozik.