A lipicai lótartás után akár az üvegművesség is az UNESCO örökségi listájára kerülhet

Mezőkövesden december 10-én ünnepelték, hogy a matyó hagyományok tíz éve kerültek be a rangos lajstromba, ez alkalomból látogatott el a Matyó Népművészeti Egyesülethez Csonka-Takács Eszter. A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója beszélt arról is, hogy a közelmúltban a lipicai lótenyésztés és a magyar vonós zenekari hagyomány is megkapta a rangos elismerést. A több mint hatszáz elemet felsoroló listán így immár hat magyar örökség van. 

Csonka-Takács Eszter szerint sokat beszélnek arról, mit adott a matyó közösségnek a világörökségi szereplés, de kevesebbet arról, mit adott az emberiségnek a matyó közösség? A listán olyanokkal szerepel együtt a matyó népművészet, mint az afrikai, latin-amerikai, ázsiai örökségek, például a kínai selyemkészítés, a török ékszerkészítés, rítusok, szokások, társadalmi események. Rangos helyet foglal el tehát a matyó népművészet, a táncot, a kézművességet pedig bemutatják a világban a matyók, viszik a hírét az országnak, hatással vannak más emberekre, közösségekre. Kívánta, vigyék tovább a hírét saját népművészetüknek, az országnak, hagyjanak nyomot a világban.

Csonka-Takács Eszter a rendezvény után elmondta, folyamatosan dolgoznak azon, hogy még több magyar hagyomány kerüljön föl az UNESCO reprezentatív listájára, ezek között Heves megyei vonatkozású is van. Az üvegművességet (ami a nemzeti jegyzékben szerepel és más országokkal közösen terjesztették föl) például jövőre bírálják el. A gyári üvegkészítés ugyan megszűnt, de vannak még kézművesek, akik nehéz körülmények között őrzik a hagyományt, tanítják iskolában, vannak egyesületek. A csárdás hagyománya is elbírálás alatt van, március 31-ig terjesztik be a magyar fazekasságot és az élőszavas mesemondást mint jó gyakorlatot. A cél ennek az oktatása és visszahozása. Más országokkal közösen tervezik fölterjeszteni a dudahagyományt, és remélik, hogy tovább bővül a magyar örökségek száma.