Óriási elismerés: a világörökség része lett a lipicai lótenyésztés hagyománya

A lipicai lótenyésztés hagyománya szellemi kulturális örökség részeként felkerült az UNESCO listájára – jelentette be Nagy István agrárminiszter csütörtökön. A Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága tizenhetedik ülésszakát idén Marokkó fővárosában, Rabatban rendezik meg november 28. és december 3. között. Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudást gyűjtik össze az egyes országok felterjesztései alapján, írja a kormany.hu.

Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai közül a lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország közösen terjesztette az UNESCO elé, köztük Magyarország. Egy adott lófajtát és annak tenyésztési hagyományait felkaroló előterjesztés első alkalommal került a listára. Az értékelő testület elismerését fejezte ki a példaértékű jelölésért, amely a benyújtó államok közötti szoros összefogásról tanúskodik, összhangban a nemzetközi együttműködés elveivel és az Egyezmény kölcsönös megértésének előmozdításával.

Az agrárminiszter hangsúlyozta, büszkék lehetünk a lipicai fajtára, mely a világ egyik legrégebbi kultúr lófajtájaként, magával ragadó küllemével, intelligenciájával, munkakészségével, teljesítményével és ezúttal az UNESCO elismerésével is igazolja helyét a 21. század lovas életében. Magyarország a benyújtó országok között is kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel - tette hozzá a tárcavezető

Az ülésen Magyarországot Csonka-Takács Eszter a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatója, Horváth Gabriella, a rabati magyar nagykövetség első beosztott diplomatája, és Cseri Dávid az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad igazgatója képviselte.

Közösségi oldalán Cseri Dávid azt írta, valóra vált az álmuk, történelmi pillanatokat élhettek át az UNESCO marokkói konferenciáján. Megköszönte az ügy hazai segítőinek, mindenekelőtt Csonka-Takács Eszternek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatójának, Hansághy Péternek és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete tagságának, hogy Dallos Andor évekkel ezelőtt megkezdett munkáját befejezhették.

A lipicai lótenyésztétést 2020 tavaszán javasolták a szellemi világörökség részének. A tenyésztéssel kapcsolatos kulturális és társadalmi gyakorlatok, készségek, szóbeli hagyományok, ünnepségek és lovassportok széles skálája ösztönözte Ausztriát, Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot, Magyarországot, Olaszországot, Romániát, Szlovákiát, valamint Szlovéniát, hogy közösen jelöljék a lipicai tenyésztési hagyományokat az UNESCO említett jegyzékébe.

A lipicai lovak évszázadok óta szimbolikus szerepet játszottak mind a nyolc ország történetében, és ma még sok közösségben jelen vannak. A helyi fesztiválok és rendezvények fontos részét képezik, például esküvők, karneválok, őszi felvonulások, folklór rendezvények, bemutatók szereplői, de a kora őszi alpesi legelőkön is lovagolnak velük, máskor áldásban is részesülnek. Ábrázolják őket különféle tárgyakon, érméken, bankjegyeken, címereken, címkéken, postai bélyegeken. Feltűnnek mondákban és népdalokban, az ember és a ló szoros érzelmi kapcsolatáról tanúskodnak. Fontos szerepet játszanak a szélesebb közösség életében is, mint például a lovas terápiában, a sportban, illetve a bécsi Spanyol Lovasiskola klasszikus lovasiskola alapelvei által inspirált előadásokon.

A jelölést Szlovénia vezetésével tették meg, a pályázatot 2015 óta készítették elő a lipicai ménes vezetésével. Két évvel ezelőtt, a felterjesztéskor Bocsi Csaba, a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta, nagy elismerés lenne a reprezentatív listára kerülés a 440 éves, zárt törzskönyvű lófajtának, és segíteni fogja fenntartását. Erős marketingértéket jelentene a fajta számára a versenyeredményeken túl is. Vállalták egyebek között a pályázatban azt, hogy megjelennek a szentendrei skanzen pünkösdi rendezvényein fogattal és lóval is. A tenyésztésben ugyanazt a színvonalat fenn fogják tartani, mint eddig, sőt próbálnak javítani rajta. Kötelességük őseink 440 éves hagyományát továbbvinni és fejleszteni, megmutatni, hogy az állomány képes megújulni és a modern kor kihívásainak megfelelni.