Mint egy rossz kémfilm – megfigyelési botrányt emlegetnek az egri képviselők

Bódi Zsolt, Fidesz-KDNP képviselő szólalt fel a februári rendkívüli ülésen azt kérve, hogy a fotósok tartsák tiszteletben a képviselők privát szvéráját. Konkrétan azt, hogy ne fotózzák a monitoraikat, ugyanis szerinte erre már volt példa. Oroján Sándor Fidesz-KDNP frakcióvezető szintén felhívta a figyelmet arra, hogy szerintük adatvédelmi törvényeket nem betartva szándékosan fotózhatta a képviselők számítástechnikai eszközein látható adatokat egy önkormányzati alkalmazott. 

– Hónapok óta arról beszélünk, hogy Mirkóczki Ádám polgármester és köre – beleértve Minczér Gábor és Farkas Attila alpolgármestereket, valamint Spisák György aljegyzőt is – mindent megtesznek azért, hogy gáncsolják, akadályozzák a városért végzett munkát. Nem azért, mert a megszületett és születendő döntések szakmailag ne volnának megalapozottak, nem. Annyiról van szó, hogy ha nem Mirkóczki Ádám emberei ülnek a döntéshozó pozíciókban, akkor a városvezetés egyszerűen szembe megy a folyamatokkal és bevetnek minden rendelkezésre álló eszközt, hogy saját érdekeiket, saját akaratukat keresztül vigyék az önkormányzaton. Kicsinyes, pitiáner tempó ez, ami maximum az oviban divatos, de igazából már ott is ciki – ezt már Mirkóczki Zita (MSZP) tanácsnok írta a közösségi oldalán, szintén a fentiekhez kapcsolódva.

– Ékes példája mindennek a legutóbbi rendes közgyűlésen történt eset is – sorolta a bejegyzésben Mirkóczki Zita. – Bár a képviselők közül többen is jeleztük, szeretnénk, ha sürgősen tisztáznák az érintettek, hogy pontosan mi is történt az ülésen, azóta sem információt, sem választ, sem semmit nem kaptunk az aljegyzőtől. Eközben a héten lezajlott egy rendkívüli közgyűlés is, ahol szintén jelen volt a fotós, szintén járkálás volt a teremben a hátunk mögött vagy épp a karzaton. Abban a teremben, ami keresztül-kasul be van kamerázva, de nekünk, képviselőknek fogalmunk sincs róla, hogy pontosan miket – vagy éppen kiket – figyelnek meg azok a kamerák. Ahogy azt sem tudjuk, mit keresnek a pulpituson képviselők felé fordított, szinte észrevétlenül elhelyezett diktafonok, vagy hogy például mind a mai napig miért nem kapunk mi, választott képviselők belépőkártyát a Városháza épületébe, ahol még az illemhely is mágneszárral van elzárva.

Mint fogalmazott, szeretné tudni, honnan szerez meg a polgármester és köre  cégvezetőkről, dolgozókról, magánemberekről olyan információkat, amikhez hivatalosan hozzá sem juthattak volna.

– Mi, képviselők már alig merünk egymáshoz szólni, egyeztetni városi kérdésekben vagy éppen csak szót váltani egymással, ha a Városházán vagyunk, vagy éppen leülünk egy asztalhoz valamelyik étteremben, hiszen ki tudja, ki hallja, látja, figyeli, fotózza le a diskurzust, hogy aztán jelentse a polgármesternek, aki kiposztolja majd a Facebook-oldalára. Az 1950-es évek hangulatát most Egerbe integráló Mirkóczki Ádám annak idején a közös vállalásunkkor nagyon nem ezt ígérte. Most mégis itt tartunk. Mintha beragadtunk volna egy rossz kémfilmbe. Eközben a város aljegyzője, ahelyett, hogy az egriek adóforintjából kapott fizetéséért cserébe végezné a munkáját, mint a város köztisztviselője, helyette kommentelget a közösségi médiában és olykor minősíthetetlen stílusban oktat ki nem csak egyszerű dolgozókat, de minket, egri, választott képviselőket is – írta.

A fentiekről érdeklődtünk az önkormányzatnál is, amint válaszolnak kérdéseinkre, beszámolunk róla.