A gyöngyöspatai művész életévé vált a festészet + videó

Hiánypótló portréfilmet készített Molnár László gyöngyöspatai festőművészről a Rózsaszentmártonban élő Faragó Zoltán. A Belső fény című alkotásban a 82 esztendős Molnár László többek között arról beszél, hogy az ember minden életkorának – legyen az gyermek-, ifjú-, férfi-, vagy öregkor – megvan a feladata. Az utolsó emberi életfázist kolduskornak nevezi, ami a mindenkitől elhagyott korszak. 

– Már itt hagyott egy csomó ember, barátaim, szeretteim. Úgy érzem, elérkeztem az utolsó fázisba, de még nem vagyok a végén. Van még egy pár gondolatom, azt lenne jó még vászonra vinni. Szeretnék olyan képet festeni, amiben minden benne van. Ami nem ábrázol, de azt lehet rá mondani, hogy minden tudásom benne van. Ez a fény és a szín használata. A művészet hasonlít a házépítéshez. Meg kell csinálni az alapokat jó stabilra, arra fölhúzni a falakat igen alaposan, s arra fölrakni a tetőt. Ugyanígy a művészetben is, amikor megvannak az alapok, a felépítmények, azok összessége egy pontba kell, hogy sűrűsödjön. Valamelyik katalógusban épp erről írtam, hogy elérkeztem a pályám legnehezebb szakaszához: amikor az eredményeimet egy gyújtópontba kell rendeznem és kifejeznem. Ezek az idézőjelesen vett üres képek. Ami már csak egy metafizikai dolog. A kép egy materiális anyag. Nem tudsz vele mit kezdeti. A lényeg mögötte van. Ehhez használom a fényt. Azt a belső fényt, ami minden emberben ott van az Istentől. Ezt a fényt próbálom megjeleníteni az úgynevezett "üres" képeimen. Többen azt mondják rá, nincs rajta semmi. De van rajta egy belső fény, amit megpróbálok megfogalmazni. Most már egyre inkább ezzel foglalkozom – fogalmaz Molnár László.

A művész arról is beszél a portréfilmben, hogy mindig izgatta, mi az az erő, ami az embert alkotásra ösztönzi. Arra, hogy létrehozzon egy olyan világot, ami az övé. 

– A gyöngyöspatai galériámban a látogatóknak mindig elmondom, a művészet lényege az, hogy ami tehetséget kaptál a Teremtőtől, azt visszaadd neki a tudásodod szerinti igyekezettel. Tudom, hogy a mai materialista ember ezt elég nehezen dolgozza fel, mert azt hiszi, babona az Istenről való beszéd. Van úgy, hogy nincs kedvem dolgozni. A műteremben leülök, körbenézek a készülő képeken, és dühöngök, hogy nem haladok velük – nem az van, amit én akarok. Akkor jobb híján elkezdek piszmogni valamelyikkel, ide vagy oda teszek egy kis festéket, s egyszer csak azon veszem észre magam, hogy beindul az alkotás. Ezt a legnehezebb megmagyarázni. Nem tudom megmagyarázni, miért és hová milyen formát, színt viszek a vászonra. Ez egyszerűen belső szükségszerűség. Egy médium vagyok, akit az Isten belülről irányít – vallja magáról Molnár László.

A festő a filmben visszaemlékezik arra is, hogy gyerekként volt tehetsége a rajzoláshoz, ami aztán szenvedéllyé vált. Mint mondja, az élete a festészetről szól.

– Örülök neki, hogy még tudok művészettel foglalkozni. A karrierrel nem foglalkozom, mert az vagy van, vagy nincs. Ezért én nem teszek lépéseket. Nekem az a dolgom, hogy még a hátra lévő időmet, amennyire lehet, tartalmasan töltsem. Ilyenkor már jönnek a betegségek, a problémák, de még mindig tudok dolgozni, és ennek örülök. Persze, az ember az élete vége felé már másképp esnek latba a dolgok. Sok mindent el kell már engedni. Azt is, amiért eddig rajongtál. Mint a léghajó: ha feljebb akarsz jutni, közelebb a Teremtőhöz, akkor sok mindent el kell engedni – fogalmaz Molnár László.

A negyvenperces portréfilm egy személyben Faragó Zoltán munkája. Ő kérdezte a művészt, forgatta, vágta a filmet, és elkészítette az aláfestő zenét is.

– Festőművészként Molnár Lászlót országszerte is rengetegen ismerik. A festészete lényegét is sokszor össze tudta már foglalni az érdeklődőknek a tárlatvezetésein a róla elnevezett gyöngyöspatai galériában, és könyvet is írtak már az életéből. Ezért én nem a művészi életútját igyekeztem bemutatni, hanem a 82 évesen bölcsessége teljében lévő, a világra élénken rezonáló, sokat látott, olvasott és még többet próbált embert. Azt az embert, akiben még mindig dolgozik az alázat, a kétségek, ugyanakkor a hite a Feljebbvalóban, ahogy az alkotásai bizonyítják, sziklaszilárd. Azaz, a személyiségének az igazi mélységét, a lenyűgöző és örökérvényű gondolatokat próbáltam megörökíteni. Ezért lett Belső fény a címe, ezt a fényt akartam érzékeltetni. A film exkluzivitását adja, hogy a művész műtermében készülhetett el – részletezte portálunknak Faragó Zoltán.

Molnár László alkotásai megtekinthetők a gyöngyöspatai galériájában a művész személyes kalauzolásával, előzetes egyeztetés alapján. Festményei láthatók többek között a budapesti Magyar Nemzeti Galériában, a fővárosi KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményben, az egri Dobó István Vármúzeumban, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, továbbá magyar, illetve német, angol és belga magángyűjteményekben.