A kitelepítettekre emlékeztek Mikófalván

Ha kevesen is, de megemlékeztek a Rákosi korszak kitelepítéseiről Mikófalván. Hetvenkét évvel ezelőtt tehetős, illetve köztiszteletben álló budapesti családokat fosztottak meg vagyonuktól és méltóságuktól, s telepítették őket falvakba, kuláknak minősített családokhoz, akiktől szintén elkobozták javaikat. Csak az enyhülést követően hagyhatták el kényszerlakhelyüket, de akkor sem térhettek vissza a fővárosba a családok. Mikófalvára több mint harminc budapesti famíliát telepítettek ki 1951 nyarán, szenvedéseikben pedig mikófalvi parasztcsaládok osztoztak. Bő egy évtizede a budapestiek minden évben megemlékezést tartanak az akkori eseményekről Mikófalván.

Idén is megtették, néhány fővárosi és helybeli vett részt az eseményen, amelyen Kelemen Károly volt polgármester tárogatózott, a résztvevők pedig elhelyezték az emlékezés virágait az emlékműnél.

Rudas Pál elmondta, 72 éve, hogy a gonosz megszállta ezt a falut, 31 budapesti családot kényszerített össze mikófalviakkal a kommunista eszmék kiteljesedése okán. Nagyon kevesen maradtak, akik ebben a korszakban éltek, születtek.

- Én 72 éves vagyok, egy hónappal azelőtt születtem, hogy a család idekerült, ikertestvéremet és engem nem is engedtek édesanyánkkal, kórházban voltunk fél évig anyánk nélkül. Családokat tettek tönkre a költöztetéssel, s ilyen apró melléktörténetek is voltak. Mindenféle rémtörténetek voltak minden családban, voltak, akiknek a vonatút alatt meghalt valakije. Visszaemlékezve, nekünk gyerekként boldog időszak volt, részben azért mert kicsik voltunk, nehezen fogtuk föl, mi történik velük, részben azért, mert azokhoz, akikhez odakényszerítettek minket, így büntetve őket, hiszen mindenüket elvették nekik is, azokkal életre szóló barátságok születtek. A 70-es évek közepéig visszajártunk nyaralni Kovács feke Károlyné Karolinhoz egy-egy hónapra, életünk legszebb időszakának tudhatjuk. Nem így képzeli az ember az életében a szerzett barátságot, de szüleim nem bánták meg, hogy megismerték őket és olyan adtak nekünk, amiben nem lehetett volna részünk – tekintett vissza az elmúlt évtizedekre Rudas Pál. Hozzáfűzte, az elmúlt években újabb igaz barátokra leltek a faluban, akikkel anno nem ismerték egymást.

Mint mondta, 14 éve megemlékeznek a kitelepítettekről, befogadókról. Kiadtak egy könyvet, emeltek egy emlékművet a családok emlékére. A könyv első kiadására elfogyott, s az ünnepség előtt egy nappal kaptak egy kis örömhírt az Nemzeti Emlékezet Bizottság, hogy ez év végéig megjelenik a második kiadás. Eddig erre nem volt mód, évek óta szorgalmazzák.

Rudas Pál megköszönte azoknak, akik eljöttek, sajnálatát fejezte ki, hogy az önkormányzattól senki nem vett részt az eseményen. Remélik, hogy ez változni fog, rájönnek, nem csak ez, hanem a könyv is a falu hírét viszi a világban. Bíznak abban, hogy a könyvből a gyerekek is tanulnak, szeretnék elérni, hogy minden gimnázium könyvtárába kerüljön egy-egy példány.