Nyaralás

A nyári üdülések dömpingjében eltűnődöm azon, hogy életemben mennyire különböző lehetőségeim voltak nyári szabadságra menni. Középiskolai könyvtárosként, közel húsz éven át egy szavam se lehetett. Akkoriban gyakorlatilag az összes rendes éves szabadságomat a nyári tanítási szünetben vehettem ki. Enyém volt az egész július és augusztus eleje. Bele is húztam rendesen, bebarangoltam fél Európát, belekóstoltam Ázsiába is. 

Az igazi feketelevest az idegenforgalomban eltöltött fél évtized jelentette. Május végétől augusztus zárultáig a munkahelyen kellett lennem, hiszen csúcsra járatva üzemeltünk. Jobb híján, sóvárogva hallgattam a vendégek élménybeszámolóit. Egyszer a feleségemmel szeptember elsejétől megkockáztattuk a Balatont, de a fürdéshez már nem volt jó idő. Jelen helyzetemet, az elmúlt évtizedek lehetőségeit átlagolva, normál állapotnak vehetem. Szerencsés esetben kétszer is pihenőre vonulhatok egy-egy hétre a nyáron. Igaz, már nem a nagyvilágot barangolom be. Napjainkban a Balaton sem az én pénztárcámhoz szabott, sőt, kétszer meg kell gondolni a húszperces autózásra lévő strand belépődíjának megfizetését is. 

Milyen jó, hogy már nagypapa vagyok. A négyéves unokámmal vígan pancsolhatok az otthoni medencéjében, vagy nálunk, amikor éppen eljön hozzánk nyáron. Megnyugtató, hogy a nyaralásom, a legjobb társaságban, jó sokáig megoldódott. Amikor ugyanis ő már kinövi a pancsolót, épp belenő a két hónapos kisebb unoka.