Röfi

Az élelmiszerek hűtésének technológiája a harmadik évezred elejére már olyan szintre jutott, hogy szegény sertések nyáron sincsenek biztonságban a böllértől. Ez a viccesnek szánt mondat azért jutott eszembe, mert Makláron éppen ma tartják a (nyári) Röfi Fesztivált. Hajdanán néhai Havasi László polgármester kínálgatta pálinkával, s főtt vérrel egy-egy februári hajnalon az újságírót, miközben a mai „polgi” még maga is kamerával forgatott a téli rendezvényeken. Mára viszont valódi fesztivál lett ebből – az egykoron közösségi – disznóvágásból, nem beszélve arról, hogy a falu is mennyire megváltozott. Ez az, ami miatt a szegény mindenevő négylábút belekevertem az ügybe. 

Maklárhoz az 1990-es évektől vannak látásból ismerem típusú kötődéseim, s a helység sakkcsapatával megyei bajnok is voltam. Ma naponta megfordulok ott. Tapasztalatból mondom: így kellene kinézni a falvaknak. A közterületeknek itt nem egyszerűen füves részei, hanem háromnaponként nyírt pázsitjai vannak, a Templom téren szökőkút csobog, és hangulatos a tér éjszakai megvilágítása. A magánportákon látszik, hogy az emberek itt adnak a külső megmutatkozásra is. 

Mielőtt az elnéptelenedő, szegénységben élő falvak megmaradt lakói felhördülnének, megjegyzem: nem vagyok naiv. Jól tudom, kell mindehhez sok embert foglalkoztató, elektronikai cuccokat előállító, hatalmas és korszerű gyár vagy csokoládéspecialitásokat előállító üzem is, a maga iparűzési adójával. Ám ez a tény nem kisebbíti az itt élők érdemeit. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)