Kapcsolat

A dombhát felől előimbolygó szellő váratlanul őszi estévé hűtötte augusztus utolsó napjának derűjét. A langyos alkonyat már mögöttünk volt, mikor betértünk egy pinceborozóba. Néhány lány futó borzongást gyűrt le mezítelen karján, de ők is hősiesen tűrték a szervezett ismerkedési délután férfias zárószakaszát. 

A beiratkozás után a több évre leosztott tanköri társaságunknak kijáró kölcsönös érdeklődéssel beszélgettünk órákon át az egyetem folyosóin ődöngve, majd az egyetemváros parkjának padjain hűsölve. Mi, fiúk, gálánsra vett mosollyal, sziporkázónak szánt, de erőltetettre sikeredett szellemességgel igyekeztünk túl lenni azon az idétlen állapoton, amikor az egymásról semmit sem tudó, de összeismerkedni kénytelen emberek többnyire ügyefogyott szavakkal keresik a kapcsolatot egymással. Persze, a ránk váró tanulmányokat taglaló találgatások révén már közös témánk is volt. A délután hátralévő részében ez sikeresen be is töltötte a híd szerepét a holnapok felé. 

Ültünk a borozó boltíveinek fakó mécsesei alatt. Meleg fényű tekintettel kutattuk a lányok arcát – az életet. A szavak addigra elfogytak, de a bordal összekötött bennünket. Máig sem tudom honnan, mintha egy rég elfeledett lovagias korszak elevenedett volna meg, egy virágárus tűnt elő a semmiből. Kezében ott virult évezredek örök emberi kapcsolata, a tucatnyi illatos rózsaszál. S amint a lányok puhán érintették a virágokat, felragyogott a holnap kódolt üzenete is – az élet. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)