Kulissza

Akik ezekben a napokban Selypre látogatnak, időutazás részesei lehetnek: azt hihetnék, visszatért a békebeli idők nyüzsgése. Emberek az utcákon, zsúfolt parkolók – éppen csak a munkásbuszok hiányoznak –, csoportosulások mindenfelé. Mintha az 1970-es, 1980-as években járnánk, s nem „csupán” filmet forgatnának a szebb napokat látott ipartelepen. 
Vannak persze a bámészkodók között bosszankodók is szép számmal, hiszen a kilátásba helyezett korlátozások – aminek egy része a kerékpárosokat és a gyalogosokat is érinti – megnehezítik a hétköznapi rutint. Tanakodnak, miként juthatnak el időben a munkahelyükre, vásárolni, netán az egyik szomszédos településről a másikra. Akadnak viszont, akik azon reményüknek adnak hangot, hogy így a településük híressé válhat. Hát nem tudom… Vajon miféle hírnév származik abból, ha az alkotásokban szereplő világsztárokat teljesen elszeparálják, s legfeljebb a stábtagok láthatják őket? Mennyi hasznot remélhet abból bárki, ha napokon át regulázzák az életét, a mozgását, a szokott teendőit? Igazi profitja mindebből legfeljebb annak lesz, aki a forgatás, az ahhoz kapcsolódó műveletek helyszínéül rendelkezésre bocsátja területét vagy egyéb javait. A többieknek marad az időutazás. 
Magam úgy vélem, nem feltétlenül ad okot jogos büszkeségre, ha egy, az 1960-as években játszódó sorozathoz éppen a lakóhelyüket szemelték ki, hogy hiteles legyen a kulissza. 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)