Megnyugvás

Azt olvastam egy kertészeti lapban, hogy aki szeretne gyümölcsfát ültetni, annak hamarosan jön a cselekvés ideje – az ősznél jobb időszakot keresve sem találni erre. Mint minden más növény, a fák is elszenvednek bizonyos fokú stresszt ültetés közben, a szeptemberi-októberi ültetéssel terheljük őket a legkevésbé. 

Egy egészségpszichológiai előadáson hallottam, hogy stressz mindig érte az embereket. Az ősi időkben, ha lesből, váratlanul a vadászó ember elé ugrott egy kardfogú tigris, az is stressz volt a javából. Emberünk még nem tudta, hogy fokozott adrenalintermelődés indult be a szervezetében, ettől erősebbé vált, nagyobb teljesítményre lett képes, és fel tudta venni a harcot a fenevaddal, vagy megkísérelhette a menekülést. Ha túlélte a kalandot, szervezete újra nyugalmi állapotba került. 

Ma az a baj, hogy modern világunkban a stressz már nem pillanatnyi, múló állapot, hanem mindnyájunkat folyamatosan érő agresszív hatás. A szervezet szinte soha nem kerül nyugalmi állapotba. Idővel már nem vesszük észre a jó dolgokat, aztán csak elviselhetetlen feszültséget érzünk, és a racionális gondolkodás elvesztése után jön az önpusztító fázis az ivástól kezdve az agresszivitáson át az öngyilkosságig. 

Térjünk vissza gyökerekhez. Jó alkalom lesz erre fát ültetni. A fát múló stressz éri sérülő gyökerei miatt, és a fizikai munkától mi is megnyugszunk. Aki fát ültet, az bízik a jövőben. Mert élni kell!