Soprontól Debrecenig belakta e kis hazát Cs. Varga István

– Miről szól tanár úr és „csapatának” sorozata?
A „Szakralitás: átragyogás” műsorban az ars sacra, szent művészet szakrumból eredő, remekművekbe komponált szépséges titkait kutatjuk. Fő célunk: költészetünk szakrális vonulatának, a magyar poézis kezdeteitől napjainkig tartó, folytonosságot képező értékeinek tudatosítása.

– Izelítőül, kikkel foglalkoznak a sorozatban?
– Líránk, amint a lengyeleké és horvátoké is, csodálatos Mária-énekkel kezdődik. Ősi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk csodálatos ikerpárja a lengyel Bogurodzica, a Boldogságos Istenszülőt dicsőítő ősi lengyel himnusz. A szlovákoknál a Fájdalmas Anya tisztelete igen népszerű. A horvátok az Úrjézust és a Szűzanyát együtt üdvözlik: Hvaljen Isus i Marija! (Dicsértessék Jézus és Mária!)
Kányádi Sándorral együtt hiszem: irodalmunk, költészetünk virtuális Temploma felépült, és folyton újulva ma is épül. Latin kápolnáját Janus Pannonius alkotta. Balassi végvárak köveiből pompás reneszánsz templomot épített. Benne Zrínyi a barokk pompával nemzetünk sorsát örökítette meg festői képsorokban. Berzsenyi mélyzengésű orgonát teremtett. Kölcsey és Vörösmarty szószéket emelte, ahonnan haza és haladás igéit is hirdették. Petőfi kitárta a templomkaput, hogy oda bárki szabadon beléphessen. Arany a főhajóra csodálatos kupolát komponált. Ady, Babits és költőgéniusz társaik ezt tágas, többhajós, sokkupolás poézis-katedrálist tornyokkal ékesítették. A Jézus-eszmény és a Mária-tisztelet jegyében hisszük és hirdetjük: kereszténység, magyarság és európaiság összetartozik. Pilinszkyvel valljuk: „Harmadnapra legyőzte a halált. / Et ressurexit tertia die.”

– Mi volt az a meghatározó élmény, ami a kétkezi munka megbecsülése, szeretete mellől a szellemi tevékenység irányába elmozdította?
– A bencés szellemiség megismerése, a könyv, az olvasás, a nyelvtanulás, a tanári hivatás szeretete. Diákkorom sorsajándéka, hogy Nádasi Alfonz tanár úr tanítványa lehettem. Soprontól Debrecenig belaktam ezt a kis hazát. Pedagógus hitem: az ember többre tanítható, jobbá nevelhető – bár az utóbiban már nem vagyok annyira biztos.

– Mit tart legfontosabbnak, amire a „sorsajándék” tanár urat megtanította?
– Fonzi bácsi Kodály Zoltán munkatársa, lelki atyja volt. Szerette az igazságot, gyűlölte a hazugságot. Karizmatikus egyéniség, gyémántjellem volt. Az „érted haragszom, nem ellened” jellemezte. A „nem bánom, ha négy évig szidtok, de legalább ötven évig dícsérjetek!” példát követte. Számára Kodály volt a Tanár Úr. Az „tanár úr” titulust többre tartom a „professzor úr”-nál.

– Feltételezhetjük, hogy az életút megalapozásában más tanárok is játszottak meghatározó szerepet...
– Bánhegyi Jób nagy tudású, fejedelmi habitusú magyartanárom volt. Mindenki szerette. Élményszerűen tudta átplántálni diákjaiba az irodalom, a művészetek szeretetét. Habsburg Ottónak is magyartanára volt, akit Ady Lajossal, Ady testvéröccsével és Zichy János exkultuszminiszterrel együtt érettségiztetett. (A királyfi jelesre értékelt írásbeli tétele: a népballadáktól az Arany-balladákig témakör volt.)
Jáki Sándor Teodóznak, a csángómagyarok bencés vándorapostolának 15 éven át, „postgraduális bencés továbbképzésen” lehettem kísérője, előadótársa, ministránsa. Teodóz atya tiszteletbeli egri fertálymesterként ötször volt a fertálymesterek csíksomlyói zarándoklatának lelki vezetője. Erdélyi zarándokútjainkon Réti Árpád mondta a verseket, jómagam honismereti kísérő lehettem.

– Az egri polgárok, vagy az itteni pedagógiai főiskolán tanulók a hetvenes években ismerhették meg a fiatal Cs. Varga Istvánt. Eger után miként alakult szakmai életútja?
– Öt éven át az egri tanárképzőben kiváló tanáregyéniségek, Lőkös István, Nagy Sándor, Fekete Péter, Szabó Zoltán és mások munkatársa lehettem. Iglói Endre meghívására a debreceni egyetemen hat éven át orosz irodalmat – Puskintól Jeszenyinig – taníthattam. 1983-ban az Akadémián védtem meg Németh László regényeiről szóló kandidátusi disszertációmat. Utána meghívást kaptam az ELTE Tanárképző Főiskolai Karára.
2000-ben habilitáltam. Hegedűs Lóránt felkérésére a Károli Egyetemen éveken át stúdiumokat vezettem. Ars sacrát tanítottam az egri szeminárium kispapjainak, és az Eszterházy Károly Főiskola hittanszakos hallgatóinak is. Loboczky János filozófiai tanszékén literatura sacra stúdiumokat vezettem. Az ELTE BTK Kultúra- és Irodalomtudományi Intézetéből mentem nyugállományba. Azóta is aktív, szabadon szolgáló értelmiségi vagyok.
Keller Péterrel, Gárdonyi családkutatóból könyves irodalomtörténésszé vált dédunokájával és egy nagyszerű kis csapattal együtt veszek részt a Gárdonyi-kutatásban és kultuszszervezésben. Célunk: egy teljesebb, árnyaltabb, hitelesebb Gárdonyi-kép kimunkálásának előmozdítása.

– Mindeközben könyveket írt. Számos antológiát, könyvet, kiadványt, tematikus folyóiratszámot szerkesztett, folyóiratok szerkesztésében vett részt. Lehet-e egy ilyen életutat tömören értékelni, a tanulságát megvonni?
– Könyvtárszobám hortus conclusus, műhelymunkám, számvetésem színtere. A „Mily temérdek munka várt még!... / Mily kevés, amit beválték” érzés ellenére, a „Szent Benedekhez szálljon fel az ének…” és az „Én iskolám, köszönöm most neked” örömével adok hálát, hogy mesebeli tarisznyámból máig sem fogyott ki a hamuban sült pogácsa.
Életem legfőbb szerencséje és jótevője: a feleségem. Édesapám 97 éves korában, 12-szeres dédapaként távozott közülünk. A jó gyerek égi ajándék. Unokáim: Luca Sára, Lili Júlia, Emma Dorka és Gergő András – elővételezések a „Uram, jó nekünk itt lennünk!” boldogságából. Mindezért mondom: Deo gratias!