A főzés rejtelme

Gyermekkorban a főzés egy olyan bűvésztrükknek tűnhet, amit nem lehet megfejteni. Szüleimmel és nagymamámmal sokszor tettem-vettem a konyhában, megpróbáltam ellesni minden mozdulatot. Persze nem kellett titokban leskelődnöm, mindig a segítségemre voltak, mindent megmutattak, elmagyaráztak, ha kellett többször is. Valószínűleg innen jön a sütés-főzés iránti szeretetem. Ami akkor még lehetetlennek tűnt, azokat ma már könnyen meg tudom csinálni. Igaz, a mai napig előfordul, hogyha olyan ételt készítek, amit még sosem, akkor azt előzetes egyeztetés és főzés közbeni telefonos segítségkérés kíséri. 

A lényeg az, hogy rájöttem, főzni bárki tud és ez tényleg így van. Csak el kell kezdeni, onnantól pedig jön magától az egész folyamat. Az elején egy pár receptet kipróbál az ember, aztán nagyjából már saját magától is el tud igazodni, mert tudja, hogy mit szeretne és hogyan. Ha mégsem, akkor mindig ott van segítségnek a szakácskönyv.

A legjobb mégis az, amikor másnak főzhetek. Az a pillanat, amikor valaki megkóstolja az általam készített ételt és mosolyra görbül a szája, az egyik legjobb érzés a világon. Sokszor szoktuk áthívni a családot, a barátokat, egy közös ebédre, vacsorára vagy nyaranta egy nyársalásra, grillezésre. A legjobb ezekben az alkalmakban a közös sürgés-forgás a konyhában. Örömmel tölt el, ha mást taníthatok főzni. Én a közös élmény miatt szerettem meg a konyhaművészetet és szeretem ezt továbbadni minél több embernek.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock.)