Banán

Szerintem korosztályom tagjainak meghatározó többségében ugyanaz jut eszükbe a banánról. A hatvanas évekre emlékezve somolyogva gondolhatnak arra, hogy a trópusi növényről valamelyik egzotikus helyszínen játszódó kalandregényben olvashattak, s alighanem olyan csemege lehet, amit az istenek azoknak teremtettek, akik egy szerencsésebb, a vasfüggönyt napnyugatról szemlélő világban születtek. 

Aztán következett a hetvenes évtized, amikor a vidéki ember egyre rémisztőbb történeteket hallott a sorban állásról, amit hellyel-közzel a már lélegzethez jutó sajtó is pedzegetett: friss déligyümölcs-szállítmány érkezett a fővárosba, és a pestiek önmagukat nem kímélve, a többi tolongót félrelökdösve, több-kevesebb sikerrel talpaltak a zöldségesstandok előtt, hogy beszerezzék a családi adagot. Azok az idők voltak ezek, amikor némelyik kultikus – értsd: konszolidált pajzánságot is tartalmazó – Pasolini-film belépőjegyéért akár egy ötvenest is elkértek az üzérek a Filmmúzeum előtt, s voltak, akik le is perkálták a jelzett összeget. Így már érthetőbb a közeg, ugye…? Persze, akik ez idő tájt végre megengedhették maguknak – és persze, ha megengedték nekik –, hogy Hegyeshalomot elhagyva tágítsák tüdejüket, talán a pornómozik kínálatánál is előbbvalónak tartották, hogy banánnal kedveskedjenek az itthon maradottaknak. Nagy szó volt ez akkor, azokban a valutaínséges időkben. 

De aztán végre eljöttek a nyolcvanas évek, amikor a családalapításnál már nem az volt a fő szempont, hogy kap-e banánt a gyermek. Kapott, ha utazni kellett is érte. Persze, hámozásakor beleharapott a szülő is, hiszen a reflexek még működtek; sosem árt, ha az ember maga is megtapasztalja, aminek a Paradicsomban Éva ősanyánk sem tudott ellenállni: a kísértés semmivel össze nem téveszthető zamatát. 

Nem tartom magam nagy ínyencnek, de számomra lesújtó volt a tanulság. Banán..? Se íze, se bűze, ellenben borzasztóan drága volt. A mai napig csodálkozom, miért vágyakoztunk rá fél emberöltőn át, s másra nem tudok gondolni, mint az örök, bár mint minden frázist, ezt is könnyedén cáfolható igazságra: legfeljebb addig csábító, amíg meg nem kapod. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)